2015. március 31. (9. nap)

Az ember belül legyen szilárd és erős, vagy legalábbis törekedjen rá, kívül viszont maradjon puha és gyöngéd. Az erő a gyöngeségben mutatkozik meg a leginkább. Az erős, aki mer gyönge lenni. Aki nem mer gyönge lenni, az nem erős, és saját erőfeszítésébe fog belebukni.

2015. március 30. (8. nap)

Elkezdtem komolyabban olvasni Danny Dreyer ChiFutás című könyvét. Még nem jutottam messzire benne, de máris nagyon sok reveláció ért. Itt van például a következő:

Lehetetlen, hogy megtörjük a törvényt. Csak magunkat törhetjük meg a törvény ellenében.

Ez egy idézet Cecil B. DeMille-től. Vagy egy másik felismerés, amely szintén a könyv szavainak hatására tudatosodott bennem:

A test nem eszköze a futásnak, a futás eszköze a testnek.

Végezetül pedig következzék egy szó szerinti idézet a könyv szerzőjétől:

Úgy tűnik, minden sokkal könnyebb, ha nem akadályozzuk a végrehajtást, főleg ha nemszeretem dologról van szó! Ha a lábam nem áll ellen, a futás úgy megy, ahogy mennie kell. Ha nem állok ellen, az életem is úgy megy, ahogy mennie kell.

Ennyi talán elég is egy napra :-)!

2015. március 29. (7. nap)

A kertésznek nem feladata az, hogy a virágot megnövessze, egyedül arról kell gondoskodnia, hogy a virág növekedésének feltételei biztosítva legyenek. Ugyanígy nekem sem feladatom az, hogy különböző eredmények elérésére törekedjek, sőt a törekvéseimtől az eredmények elérésének esélyei csak romlanának. Törekednem egyedül növekedésem, kibontakozásom feltételeinek megteremtésére kell, mert ha azok adottak, eredmények tucatjai fognak egész egyszerűen és teljesen természetes módon szinte maguktól  megszületni. Azt gondolom, hogy ez világos útmutatás. A cél megvan, de a célra magára törekedni nem szabad. Egyedül a cél elérés esélyeinek megteremtésére lehet és kell törekedni, mert a többi már nem rajtam múlik. Ha jön, jó, lehet neki örülni, ha nem jön, akkor pedig azt kell elfogadni ugyanakkora alázattal. Ez szépen megmagyarázza, hogy hogyan, milyen prioritások mentén kell nekivágni egy expedíciónak. És szépen megmagyarázza azt is, hogy az expedíció értéke nem azon fog múlni, hogy a csúcsra feljut-e az illető, hanem azon, hogy vállalja-e azt egészen. Ha kell, akár a csúcs előtt való visszafordulással, a látszólagos bukással együtt is.

2015. március 28. (6. nap)

Ma arra gondoltam, hogy azért nem semmi egy ilyen név. El is határoztam azonnal, hogy rendet rakok a lakásomban, végtére is egy spartai király nem engedheti meg magának, hogy elborítsák a szennyes zoknik, meg a koszos edények. Egyelőre nem jutottam messzire szándékom megvalósításában, főleg azért nem, mert megzavart a templom órája, most már tudom, hogy a ravasz katolikusok egy kicsit előbbre hozták az éjjel esedékes óraállítást, de akkor, amikor a mutatók állását értelmeztem magamban, ez még nem volt világos számomra, és így aztán az lett a vége, hogy enyhe időzavarba kerültem. Viszont lesz ez még máshogy is, a cipőmet például indulás előtt kifényesítettem, és nálam már az is egy ecsívment. Boldog vagyok, olyan jó lenne, ha kijönne ebből valami!

2015. március 27. (5. nap)

Az a jó, hogy nincs kec-mec, mellébeszélés, kiskapu, mert ha lenne biztosan kihasználnám. Teljesen világosan látszik, hogy össze kell szedni magam, olyan értelemben, hogy mindent egy tudatos alakulási, fejlődési folyamatnak kell alárendelnem. Ez a folyamat inkább belső, mint külső, de azért a külső jegyei is fontosak. A fizikai pihenésre még van pár napom, de a mentális rákészülés már elkezdődött.

2015. március 26. (4. nap)

A külső cél nem nagyon fontos, de amíg van esély az elérésére, addig ki fogok tartani mellette. Ha egy adott pillanatban azt fogom látni, hogy már minden esély szertefoszlott, akkor persze el fogom engedni, de előbb nem. Azért nem előbb, mert addig a cél mellett való kitartás a gyakorlat része. Annak a gyakorlatnak, amely egy sokkal komolyabb értelmet hordoz, mint az a bizonyos külső cél. A külső cél önmagában nem túl lényeges, de az ahhoz való hűség mégis fontos, mert a külső célra irányuló állhatatos törekvés sokat segíthet a belső cél felé vezető úton való haladásban. Ha külső célom a Lét természetes rendje szerint helyénvaló, akkor nem fog elhullni, ha viszont nem helyénvaló, akkor hulljon is el nyugodtan. De hogy a kettő közül melyik az igaz, az csak a végsőkig való kitartásban derülhet ki. Sok mindennel van így az ember az életben.

2015. március 25. (3. nap)

Egy olyan célt tűztem ki magam elé, amely nagyon komoly átalakulást, fejlődést kíván fizikai és szellemi értelemben is. Ha reálisan mérlegelek magamban, akkor azt kell mondanom, hogy e cél elérhetősége nem nevezhető teljesen biztosnak, azonban számottevő esélyem van rá mégis, ugyanakkor egészen világosan látszik, hogy csak akkor, ha hajlandó vagyok nagyon komoly életmódbeli, mentális, sőt spirituális jellegű állapotváltozásokra. Igazából az utóbbi távlat tölt el nagy kíváncsisággal, nem maga a célkitűzés, hanem az oda vezető út. 53 éves leszek a nyáron, sok mindent megjártam már, de úgy érzem, hogy megállapodni még korai lenne. Az ember addig él, amíg változni tud, hát, most akkor lássuk, hogy élek-e még. Ez egy nagy kaland lesz, és remélem, hogy az előző mondat végén feltett kérdésre pozitív válasz érkezik majd közben.

2015. március 24. (2. nap)

Vannak belső célok, és vannak külső célok. A belső célok rejtettek, nehéz róluk beszélni, a külső célokat ezzel szemben elég könnyű kimondani. A belső célok mindig fontosabbak, mint a külsők, mert a rájuk való törekvésben sokkal nagyobb erő rejlik. A külső célok csak addig értelmesek, amíg az elérésükre tett erőfeszítések egyben a belső célokra is törnek, és ha ez az irányegyezőség megszűnik, mindig a külső célokat kell eldobni.

2015. március 23. (1. nap)

Ma új életet kezdek. Rengeteg dolgot abba fogok hagyni, illetve másként fogok csinálni, mint eddig, van olyan, amit azonnal, van olyan, amit csak szép lassan, illetve sok mindent nem fogok teljesen feladni, de az arányokban, amelyek azokat eddig jellemezték, mégis nagyon komoly változásokra lehet számítani. Szeretnék elindulni egy úton, amelynek mellesleg van egy külső, formai célkitűzése, de az nem is annyira érdekes, mert ez az utazás inkább a belső tájakról fog szólni. A belső út elég világosan körvonalazódik előttem, viszont azt nagyon nehéz szavakba foglalni. Egyelőre nem is próbálkozom meg vele, talán majd apránként fény derül rá. Ma reggel fehér inget vettem, pedig lett volna pár másik opció is. Ezzel akartam kifejezni, főleg magamnak, hogy ez a nap más, mint a többi.