2016. november 27. (614. nap)

Tegnap egy kicsivel jobban sikerült a szigeti futásom, mint vártam, három kört futottam, és mindegyiket 30 percen belül. Ez önmagában még nem egy nagy szám, de ha azt nézem, hogy minderre a pénteki katasztrofális 30 km után került sor, akkor egy kicsit azért visszatér tőle az életkedvem. Holnap 20 km vár rám, és aztán kedden vagy szerdán legalább még egyszer annyi. Ha ezt sikerül végrehajtanom, akkor meglesz a novemberre tervezett össztáv, és kezdődhet a 60 km-rel hosszabb december, illetve a felkészülés utolsó három hónapja, amely mindent el fog dönteni. A bizonyosság, hogy biztosan menni fog, még nem költözött be a szívembe, de attól még összejöhet, vagyis egyelőre nem adom fel. Az még korai, azzal még ráérek, addig inkább futok :-)!

2016. november 26. (613. nap)

Van egy olyan érzésem, hogy holtpontra jutottam. Tegnap lefutottam ugyan a hosszú távot, de olyan lassan, mint még soha, le se merem írni, hogy milyen ezrekkel, ha valaki kíváncsi rá mégis, a futónaplóban megtalálja. Egy-két hete már érzem, hogy lassulok, de ez most egy kicsit mellbe vágott. Lehet, hogy van ebben valamennyi törvényszerűség, az ember, ha nagyon hajtja magát, egy idő után elfárad, és akkor talán változtatni is kell valamin. Emlékszem Monspart Saroltával való beszélgetésünkre, ő akkor, meg máskor is gyakran mondta, hogy az amatőr sportolók legnagyobb hibája az, hogy nem pihennek eleget, nem iktatnak be egy-két lazább hetet a sűrűbbek közé, de Zoli is mondta már ezt, neki pedig lehet hinni, mert ő tapasztalt futó (nem mintha Monspart Saci nem lenne az :-)! Úgy, hogy most egy kicsit türelmesebb leszek magamhoz, azt hiszem, bízva abban, hogy ezen a szakaszon is túl lehet jutni egy kis figyelemmel. A támogatásotokat, a lelki erőtök felém való sugárzását továbbra is kérem :-)!

2016. november 21. (608. nap)

Ez a clermont-ferrand-i futás megviselt. Nem kezdtem rosszul, jó ritmust sikerült felvenni, de két bibi azért volt:

•  valószínűleg nem ittam eleget előtte, elég folyadékhiányosan vágtam neki a távnak, és az - mint tudjuk nagyon jól - hajlamos megbosszulnia magát,
• végig változó irányú erős szél fújt. Nem készítettem statisztikát, hogy hányszor fújt hátból, és hányszor fújt számból, de elég erős a megérzésem, hogy alapvetően azért nagyon kicseszett velem.

Az első húsz kilométert 1:55 körül hoztam, ami 30 km-t célozva teljesen rendben is volt, de utána elég gyorsan elfáradtam, és a végén még a 28-at is csak jó nagy szenvedések árán toltam be (hogy legalább a narancssárga címke meglegyen). Így aztán a havi össztávom most még közelebb van a 290 km-hez, mint a 300-hoz, tehát szűk kilencvenet még mindenképpen futni kéne november 30-dika éjfélig. Valószínű, hogy pénteken fogok futni egy újabb narancssárgát (azt már Nyíregyházán), de még az is csak arra lesz elég, hogy szűk hatvannál több ne maradjon a többi hátralévő novemberi alkalmakra. Néha azért van olyan érzésem, hogy: Te jó ég, fog ez nekem menni???

Amúgy nagyon szórakoztató egy 400-as pályán 28 km-t futni, ez a táv - ki lehet számolni - összesen hetven kört jelentett, öt körönként nyomtam órát, de attól se lett kevésbé monoton az edzés. Valahol a 10-dik és a 12-dik kilométer között kijött a helyi futóklub is edzést tartani, de nem bírták velem a versenyt, az utolsó köreimre magamra hagytak. Addig viszont elég jól megfértünk egymással a pályán, sőt azt éreztem, hogy némi tisztelettel néznek rám.

2016. november 20. (607. nap)

Tegnap nem jött össze a tervezett hat kör a szigeten, mert az utolsó pillanatban - egész véletlenül - kiderült, hogy az atlétikai centrum a téli hétvégéken - az ajtaján is látható világos kiírás ellenére - nem 9-kor, hanem 8-kor zár. (Még szerencse, hogy kiderült, különben mehettem volna haza futócuccban, és másnap vissza a polgári ruhámért, illetve a telefonomért és a pénztárcámért például.) Mérgemben tehát négy kört futottam, mert annyi belefért, nagyon jól esett, megint azt éreztem, hogy lendületesen, jól mozgok, viszont az időeredményem a végén mégsem kápráztatott el. Az utóbbi pár hét eredményeihez képest nem volt rossz ugyan, de abszolút értelemben azért nem valami nagy szám 5:40-es kilcsikkel futni félmarit. Akárhogy is nézem, a sok futás azért lassít tényleg.

Ha minden a tervek szerint alakul, holnap megint fogok futni, ráadásul egy négyszázas pályán, és további ráadásul a tegnap elmaradt 30 km körüli távot, feltéve, hogy nem őrülök bele a körözésbe. Minden esetre érdekes élmény lesz, ha megvalósul...

2016. november 19. (606. nap)

A szuperholdas, hétfői, éjszakai futás után (munka miatt) egy nap pihenő, majd két 20 km-es futás következett. Az elsőt megnyomtam kicsit, attól az egész jól sikerült, a másodikon viszont már nem tündököltem nagyon, pedig úgy éreztem, hogy jól haladok, de az óra mást mutatott. Úgy néz ki, hogy a távok növekedésével együtt további lassulást leszek kénytelen benyelni. Azt már régóta érzem, hogy ennyit nem lehet 5-5,5-es ezrekkel futni, de mostanában egyre gyakrabban találom magam a 5,5-6-os ezrek tartomány lassúbb felében. Mindegy, nem baj ez, ha nem megy gyorsabban, hát nem megy, semmi se múlik rajta, csak egy kicsit rosszul esik. Most éppen a vonaton ülök, utazom Budapestre, délutánra 6 szigetkör van betervezve, amire még mindig nem tudok megilletődöttség és némi félelem nélkül gondolni. A 20 km körüli távok most már elég rutinosan mennek, de a 30 körüliek még mindig felkavarnak. A következő napokban egyébként lesz pár pihenő, mert holnap elutazok Franciaországba, és csak csütörtökön jövök haza. Őszintén megmondom, hogy nem bánom, mert az utóbbi idő elég sűrű volt futásilag. Ha nem jön közbe semmi, rendben meglesz a novemberi cél, és utána jöhet az utolsó három hónap, amelyen többek szerint minden múlik. Vagyis az, hogy eddig már több, mint kétezer kilométert futottam, közvetlenül a verseny szempontjából lényegében indifferens, mert ha az utolsó három hónapban nem futom meg az ezerötszáz kilométert, az eddig teljesített össztávval elmehetek körülsétálni a Balatont, de a futásról szép csendesen le kell mondanom, és ezen még az sem változtatna, ha az eddig teljesített össztáv nem kétezer kilométer, hanem mondjuk a duplája lenne. Azt lehet mondani, hogy eddig a felkészülésre készültem, decembertől pedig a versenyre fogok...

2016. november 15. (602. nap)

Tegnap szuperhold volt (nem tudom, hogy mit jelent, de valamit biztosan, mert az internet tele volt vele), ám este negyed kilenckor én már úgy éreztem, hogy durvára nincs kedvem nekifutni a szuperholdas éjszakának. Ennek ellenére megtettem végül, mert nagy lélektani mínusz lett volna a megfutamodásból, így viszont lekaszáltam egy elég jelentős pluszt. Igaz, hogy 11-re értem haza, de legalább megcselekedtem, amit megkövetelt. Egy gát megint áttört, lehet futni 8 este után is, sőt másnap reggel az előző napi kései futás ellenére is fel lehet kelni időben :-)!

2016. november 14. (601. nap)

A tegnapi futásom volt a második olyan, amelyet egy 30 km-es táv megtételét követő nap követtem el. Az első ilyen alkalom során eléggé féltem (egyébként alaptalanul), most viszont egy kicsit bátrabban vágtam neki, és nem is sikerült rosszul, az erős szelet jól álltam, és a végére kifejezetten belelendültem a mozgásba. Van egy olyan érzésem, hogy egy ilyen felkészülés nem csak a testet edzi, hanem mentálisan is megerősíti az embert, vagyis felnevel benne egy egészséges önbizalmat, "meg tudom csinálni" típusú lelki potenciálokat telepít belé, és ez legalább annyira fontos, mint a láb vagy a keringési rendszer terheléshez való szoktatása. Amikor az ember nekivág egy ilyen kalandnak, akkor még elég bizonytalan, hiszi is meg nem is, hogy lehetséges négy nap alatt 200 km-t futni, és ez még nem elég, ennél több határozottságra van szükség a teljesítéshez, fokozatosan meg kell erősödnie benne annak a meggyőződésnek, hogy igen is menni fog, vagy legalábbis annak, hogy jó esély van rá.

2016. november 13. (600. nap)

A tegnapi hosszú futás elég katartikussá vált végül. A zuhogó eső lemondatott az eredetileg tervezett útvonalról, tókörök lettek végül, meg az is közrejátszott, hogy elég nehezen szedelőzködtem össze, és a tervezett két órási indulásból végül kb. 1/4 5-ös lett. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy az erdőn keresztül megyek ki, ami a teljes sötétséggel határos szürkületben azt jelentette, hogy jóformán egyetlen tócsát sem tudtam kikerülni a felázott erdei úton, és ez megadta az alaphangot a folytatáshoz is, mely a csaknem viharos erejű északi széllel ötvözte a mindvégig vizes élményelemeket. Ettől eltekintve jól esett a mozgás, vagyis harmonizált a majdnem havas esővel (amelyik szintén jól esett :-) és még azt is sikerült valahogy elérnem, hogy a futósapkámat se fújja bele a szél a tóba, na, ezért a célért már elég szemfülesnek kellett lennem.

Ez a november egyébként elég nehezen alakul, a heti százak megyegetnek, de az most már majdnem kevés, a továbblépés pedig nem tűnik könnyű mutatványnak. Most elhatároztam, hogy jövő héten megpróbálok hozzácsalni egy keveset mindegyik futáshoz, mondjuk két kört, mert sok kicsi sokra megy. Majd meglátjuk, a mai kihívás csak 10-12 kilcsi, de a tegnapi 30 után az se tűnik gyerekjátéknak. Egyáltalán, azt érzem, hogy ebben a futásban valahogy a gyerekjáték vonal nincs igazán képviselve. Annyit futok, hogy valamilyen csúcsot szinte mindig megdöntök, de mire odaérek már menni is kell tovább. Folyamatosan ösztököl a végcél, amelytől még mindig elég messze vagyok.

2016. november 12. (599. nap)

Nem volt könnyű az elmúlt három futás, főleg lelkileg nem, este hatkor az egész napos munka után rászánni magam arra, hogy nekivágjak a tök sötétnek és benne egy 20 km-es távnak, hát, létezik ennél hívogatóbb ajánlat is. Ennek ellenére egész jól lefutottam mind a három alkalmat, bár azt azért nem bántam, hogy a váci kiküldetésem miatt tegnap egy pihenőnapot kellett tartanom. A pihenőnap viszont hosszú futást kíván az azt következő napra, így mára kitaláltam, hogy a november 1-jei 20 km-es útvonalt fogom teljesíteni, de a végén még megspékelem 15 hatszázas stadion körrel, és egy rövidebbet holnap is szeretnék futni. Viharfelhők tornyosulnak, nem tudom, hogy a munkahelyi dolgok hogy fognak interferálni a futással, amíg (képletesen mondva) jó idő van, addig próbálok minden lehetőséget kihasználni.

2016. november 6. (593. nap)

Jelentem túléltem a tegnapi futást, nem is volt olyan veszélyes, mint amennyire féltem tőle :-)! Az időeredményemet nem fogom sok embernek elmesélni, de a futónaplóba azért feltettem, vagyis még vállalható. Utána pedig főztem magamnak egy nagy adag tejberizst, hogy a testsúlyom is rendben legyen. Ma megint van mitől félni, mert a 20 km-es táv mára van betervezve, viszont azt Zolival fogom futni, és jó társaságban futni egy kicsit mindig könnyebb, mint egyedül. Aki úgy érzi, hogy van egy kis tartaléka, nyugodtan szurkoljon!

2016. november 5. (592. nap)

A hétvége első és egyben leghosszabb futása, a 30 km-es táv tegnap egész jól teljesült. A feléig elég óvatosan futottam, aztán picit gyorsítottam (mert meguntam a totyogást :-), de ettől a végére elfáradtam. Szerencsére ezek nem voltak vészes tempóváltások, pici különbségekről beszélek csak, mert összességében azért elég egyenletes ritmust tartottam. Aztán lefeküdtem aludni, mert jobb ötletem nem volt, ma reggel pedig elkezdtem barátkozni a gondolattal, hogy délután megint kell futnom. Nem mondom, hogy könnyen melegedek össze vele, de mostanra (11 körül jár) odáig azért eljutottam, hogy teszek egy kísérletet. Ma csak 10 km-t kéne futni, ki a tóhoz, egy-két kör és vissza, valahogy csak túlélem. Ha már itt tartunk a holnapi 20 km jobban izgat, de hát az még messze van, azt még meg is kell élni... Látható, hogy eléggé vergődöm, de nem baj, ez hozzá tartozik a történethez :-)!

2016. november 4. (591. nap)

Ha párhuzamot vonunk a történelem és az eddig teljesített kilométereim száma között, akkor most tartok a magyar szabadságharcnál, de remélem, hogy este már a kiegyezésen is túl leszek, aztán jöhetnek a milleniumi események, a Titanic pusztulása, két világháború, egy kis átkos, majd a rendszerváltás és a szebb jövő. Hogy szalad az idő :-)!

2016. november 3. (590. nap)

Melegszik a pite, úgy érzem, hogy a november lesz az első igazán szadi hónap. 400 km körül vagy afelett kell teljesítenem, ami testvérek közt is heti száz, vagyis 5 x 20. Húúúú, még belegondolni is szörnyű :-)! A jó dolog viszont az, hogy ennél nagyságrendekkel durvábbat már nem kell produkálnom, mert ennél már a januárra és februárra előirányzott 500 km sem sokkal több, vagyis kezdek a csúcsterhelés közelébe kerülni. Most éppen a jól megérdemelt két napos pihenőm második napját töltöm, de ez a tevékenység természetesen nem tarthat egy napnál tovább. Kiszámoltam, hogy a hétvége 60 órája alatt összesen 60 km-t kell futnom, ami úgy lesz, hogy holnap este futok 30-at, szombaton 10-et, vasárnap pedig 20-at. Csak a változatosság kedvéért, hogy legyen benne ilyen is és olyan is. Most van először az, hogy nem tervezek pihenőt a 30 km-es futást követő napra. Nem tűnik nagyon komfortosnak, de egyszer muszáj elkezdeni a szenvedést...

2016. november 1. (588. nap)

Ma kitaláltam egy új kört (a futónaplóban szerepel a runtastic-os link az útvonal térképével), az elején azt gondoltam, hogy most aztán hű de sokat fogok futni, nem nagyon számolgattam, de szinte biztos voltam abban, hogy legalább 20 km hosszú lesz. Aztán 19,9 km-nél kifújt, ami roppant bosszantó, mert ezen a 100 méteren most elúszott egy sárga címke. Na, mindegy, novemberben úgy is kénytelen leszek sok sárga címkéset futni, mert egyre inkább a 20 km feletti távok fogják jelenteni az alapot, amelyekre olykor rárakódhat ez-az, viszont az ellentétes irányú kilengésekkel már csínján kell bánni, mert ha túl sokat rövidítek, nem fog teljesülni a havi 400 km körüli célkitűzés. Egyébként úgy érzem, hogy most megint váltani kell valamiben, mert az október elég csúcsra járatva lett 357 km, vagyis valahol fel kell szabadítani egy kis pluszt, hogy tovább tudjon gördülni a szekér. Amin biztos változtatni kell, az az étkezéshez való hozzáállásom, mert a mai futás után azt hittem, hogy elromlott a mérleg, 65,2 kg-ot mutatott, vagyis lassan, de biztosan kezdek lecsúszni a pehelysúlyú futók közé. Azóta ettem, ittam, jól mulattam, de még így sem nyomok többet 67 kg-nál, ami elég gáz, tehát holnaptól zaba!