2015. november 29. (252. nap)

4 kör az erdőben és végre vállalható idővel, alig több, mint 44 perc alatt. 8 kilométert 44 perc alatt futni 5:30-as ezrekkel lehet, ami még mindig nem egy nagy dicsőség, de a tendencia kitűnő, a futóforma visszaszerzése nagy erőkkel halad. Na, ennek kéne folytatódnia még sokáig!

2015. november 27. (250. nap)

Hú, ma is futottam 12 kört a stadionban, és egész jól sikerült! Az időeredmény nem lett sokkal jobb, mint szerdán, de a tendencia, illetve az érzület azért biztató. Határozottan élveztem, így aztán rögtön be is terveztem a következő futóalkalmat vasárnap kora délutánra, hogy még stabilan világosban rójam le a négy erdei kört. Bárcsak folytatódna a javulás!

2015. november 25. (248. nap)

Még mindig nem vagyok biztos abban, hogy ez a futás menni fog, de abban teljesen biztos vagyok, hogy ha nem futok, akkor nem fog menni. Tehát futok, ma is lenyomtam 12 kört a stadionban, pénteken pedig az erdőben szeretnék teljesíteni 4-et. Időeredményről ne beszéljünk, egyelőre a részvétel számít :-)!

2015. november 24. (247. nap)

Sok dolgom volt ma, de nem baj, írni kellett egy csomó mindent, de végül sikerült :-)! Amúgy nem volt rossz nap, holnap pedig megyek futni, ha minden igaz. Illetve akkor is, ha csak részben igazak a dolgok...

2015. november 23. (246. nap)

Hát, ez a mai nap kicsit féloldalas lett. Jól dolgoztam, nem is feszültem rá semmire, de azért maradt bennem hiányérzet, nem érzem azt, hogy mindent, ami ebben a 15 órában, mint lehetőség rejlett, maradéktalanul kijátszottam volna. Most már mindegy, ezen már nem lehet segíteni, holnap majd odaadóbb és éberebb leszek.

2015. november 22. (245. nap)

Nem tudom, hogy ez a nap hányas, de biztos, hogy nem értékelhetetlen. Például futottam négy kört az erdőben, igaz, hogy két hét kihagyás után visszacsúsztam a nyomdafestéket nem tűrő időeredmény tartományába, de így is elégedett vagyok, mert a bemelegítés után még a háromban is kételkedtem. Ezen kívül volt házi munka, levelezés, sőt írtam egy verset és egy prózát is, és úgy érzem, hogy mind a kettő elég jól sikerült. Vagyis soha rosszabb vasárnapot...

2015. november 21. (244. nap)

Mától megpróbálok kicsit rendszeresebben írni ismét. Azt gondolom, hogy ha valaki értelmesen tölti el a napját, akkor estére biztosan kerül pár értelmes szó a tolla hegyére. Vagyis, ha nem kerül semmi, az elég jól minősíti őt, illetve azt, amit nem csinált a reggellel kezdődő és estével záródó időintervallumban. A mai nap nem ilyen, voltak értékelhető pillanatai. Írtam egy fontos blogbejegyzést, elhatároztam, hogy indítok egy újabb blogot, a délután nagy részét pedig a kisebbik lányommal töltöttem, és úgy érzem, hogy teljesen rendben volt az is. Este még kimostam pár ruhadarabot, vagyis a reggeli rendrakással együtt (amely a tegnapi tarokk parti nyomait volt hivatva eltüntetni) elfogadható mennyiségű házimunkát is végeztem. Jó 4-es adok magamnak :-)!

2015. november 19. (242. nap)

Ismét jó a derekam, ma már biciklivel jöttem haza a munkából, hétvégén talán futni is fogok. Volt egy kis pihenő, de nem baj. A királyság nem csak sport, sőt attól teljesen független. Akkor is gyakorolható, amikor az ember egy szekrényajtón fekszik órákon, félnapokon át, hogy meggyógyuljon. Jó, nagyon jó, ha az ember ott van, ahol lennie kell, és azzal foglalkozik, ami a dolga. Jó, ha ezt azért teszi, hogy összhangban legyen magával, és a létezés egészével. Jó, ha ezt az összhangot érzékeli, és örömét leli benne. Annyira jó, hogy semmi más nem ér fel vele...

2015. november 16. (239. nap)

A királyság az, hogy elvállalom férfi létem egészét, bízva abban, hogy szerzője - minden méltatlanságom ellenére is - beteljesíti majd. Aláhelyezem azt annak a kifürkészhetetlen bölcs akaratnak, amely létrehozott, és hagyom, hogy belső indíttatásaim és életem minden külső helyzete, körülménye és eseménye által legjobb szándékai szerint vezessen. Rengeteg káprázatos dolog van körülöttünk, amelyek elcsavarhatnák a fejünket, de feladatunk nem az, hogy korteskedő kalmároktól önazonosságunkat elkótyavetyélve tetszetős és kényeztető, ám hamis biztonságérzeteket vásároljunk, hanem az, hogy a méltót, a megismerés felé vezető nehezebb úton jelen legyünk magunk, a mi saját fejlődésünk, a környezetünk és az egész teremtett világ számára. Ott legyünk, ahol ez út szerint lennünk kell, és azt éljük át, amit ez út szerint át kell élnünk. Legyen az bármi, öröm vagy bánat, bizonyosság vagy kétely, tudás vagy tudatlanság, dicsőség vagy megszégyenülés...

2015. november 14. (237. nap)

Pár napja meghúzódott a derekam, ezért a sportolást felfüggesztem egy kis időre. A királyság, persze, ettől nem szünetel, viszont más formában gyakorlódik, például a türelem képében, amellyel elviselem mozgásomban való korlátozottságomat. Különben azt hiszem, hogy annál tisztább feladat nincs, mint amelyik éppen van. Határozhatok el millió nagy teljesítményt, ha közben nem lépem meg az aktuális kicsit, a világ nem sokat hasznát veszi az előbbinek. Hát ilyesmi... Azért bízom abban, hogy hamarosan a futóösvényekre is visszatérhetek :-)!

2015. november 8. (231. nap)

Ezen a héten háromszor futottam, kedden, csütörtökön és vasárnap. Kedden és csütörtökön a stadionban 10 kört (6 km), vasárnap pedig az erdőben 4-et (8 km) 5:30 és 5:40 közti ezrekkel. Nem egy tündöklően szép időeredmény, de azért eléri a vállalhatóságot, különösen akkor, ha melléteszem, hogy mind a három alkalommal nagyon jó visszajelzést adott a közérzetem és a hangulatom futás közben és utána is. Eszter tanácsára rendszeresen nyújtok, a sportolás utáni nem kérdés, de a pihenő napokon is eszembe jutott már párszor. Úgy gondolom, menni fog. A cél egyelőre a teljes értékű csapattagság a Balaton Szupermaraton váltó számában, aztán a többit majd meglátjuk.

2015. november 4. (227. nap)

Utóhatások nélkül telt a mai pihenőnap (csak a futás szemszögéből nézve volt pihenő), holnap viszont ismét nyúlcipőket húzok majd. Remélem, az is menni fog, hiszen most már nincs kecmec. Irány a szupermaraton!

2015. november 3. (226. nap)

Azt hiszem, sok minden jóra fog fordulni. Ma futottam a stadiban 6 km-t 5:30-es ezrekkel. Ez nem világcsúcs, viszont nagyon élveztem, és maradt bennem tartalék. Szép lassan, óvatosan emelem majd a távot, és közben talán gyorsulni is fogok kicsit. De nem ez a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy valami lassan a végéhez ér, és helyette elkezdődhet egy másik, egy új. A legfontosabb az, hogy van bennem valamennyi "átmentem egy falon" érzés, és ez jó. Ebből a futás is újjá tud születni, meg sok minden más is. Nincs több időm, mennem kell aludni, de hamarosan írok megint.