2015. augusztus 31. (162. nap)
Bődületesen meleg van a nyár utolsó napján, este hétkor is 34 fokot mutat a hőmérő. Nem tudom, mi lesz, mert ma egy kicsit megzakkantam, de holnap biztosan elmegyek futni. Az világos, hogy kerékpározni bármennyit tudnék, úgy érkeztem meg pénteken Szentendrére, a 300 km-es táv végére, hogy ha valaki akkor azt mondta volna, hogy hajtsak fel vele a Dobogókőre, hát, én biztosan megtettem volna. Szóval a bicajozásban most már nincs semmi kihívás, viszont úgy érzem, hogy a futásban meg csak az van. Jó a térdem, sőt nagyon jó, de fogalmam sincs, hogy hogyan fog reagálni az első futólépésekre. Viszont ha nem próbálom meg, akkor nem is fogom megtudni, vagyis most megint a futás következik, és hajrá!
2015. augusztus 30. (161. nap)
Na, most jutottam odáig, hogy a pénteki utamról írjak. Reggel háromkor indultam el Nyíregyházáról, és este fél tízre érkeztem meg Szentendrére. Az útvonal időközben módosult, ugyanis az eredeti terv szerint Vácon kötöttem volna ki, illetve a komp, hogy engem felvegyen, és átvigyen a Szentendrei szigetre, azonban valahol Jászfényszarú és Tura között világossá vált számomra, hogy nem eléggé biztos az este nyolckor esedékes utolsó komp indulás elérése, így maradt egy hagyományosabb útvonal Vácegresen, Veresegyházon, Csomádon és Fóton át be Budapestre, majd a Káposztásmegyeri lakótelep csücskét érintve át a Megyeri hídon. Az útvonal módosítás azzal is összefügg, hogy az ebéd Jászberényben nem sikerült igazán jól. Vagy - minden elővigyázatosságom ellenére - túl sokat ettem, vagy valami baj volt az étellel, vagy velem nem volt valami rendben (a kora délutáni órákban nagyon meleg is volt), de egy órával az ebéd után olyan rosszul lettem, hogy meg kellett állnom, és le kellett feküdnöm egy padra. Azóta sem tudom pontosan, hogy mi borult fel, de Tura és Iklad között csak vánszorogtam, csak az ikladi közértnél beiktatott megálló után kezdtem ismét bizakodni abban, hogy kerékpárral fogok eljutni Szentendrére. Szerencsére amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt az agónia, kevéssel utána már kifejezetten jól esett a Gödöllői dombvidék északi nyúlványain való mászkálás. A térkép alább látható, sajnos, szépséghibás, mert egy rövid erdőkertesi megálló után (amelyet főleg az esti üzemmódra való átállásra használtam fel) elfelejtettem újraindítani a GPS-es követést, és ezt a hibámat csak 23 km-rel arrébb, Káposztásmegyeren vettem észre. A teljes táv hajszálpontosan 300 km volt, és ennek megtételére 15 óra 4 perc nettó időre volt szükségem, vagyis a rosszullétet követő vánszorgás ellenére is tartottam a 20 km/h-s nettó átlagot, és a bruttó sebesség sem rossz a maga a 16,2 km/h-jával. Az említett elalélást leszámítva az egészet nagyon élveztem, a helyenként élénk déli-délnyugati szél nem mindig volt a barátom, de azért egyértelmű ellenségnek se nevezném, és az nagyon kedves volt a részéről, hogy estére elült. Egyébként Magyarországon kevés ilyen könnyű 300 km-es kerékpártúra útvonal van, vagyis aki kedvet kapott tőlem, az nyugodtan kipróbálhatja maga is. Ha nem Szentendréig, akkor legalább Budapestig, mert az sem utolsó :-)!
2015. augusztus 29. (160. nap)
Bocsánat, tegnap elmaradt a blogbejegyzés, mert 300 km kerékpározás után már egy szóközt sem volt erőm leütni. Ma már jobb, de a napi program után éppen csak egy pici szufla maradt írásra, vagyis a nagyregény még mindig nem fog összejönni. Pótolni fogok mindent, ha majd hazajutok...
2015. augusztus 27. (158. nap)
Na, úgy néz ki, hogy holnap megint lesz egy nagyobb bicajozás. A lábam elég jó állapotban van, az útvonal, és a táv viszont egyelőre meglepetés. Kicsit tartok tőle, de nem jobban, mint a múlt hétvégi zemplénitől, és az is milyen jól sikerült! Szóval, nem komoly az aggodalom, csak annyi van belőle, amennyi szinte kell is ahhoz, hogy elég érdekes legyen a kihívás. Egy Leonidasz egyébként sem kímélheti magát állandóan...
2015. augusztus 26. (157. nap)
A lábam jó, lehet, hogy megint fogok bicajozni. Az is jó, hogy tudom, hogy mit akarok, csak egy kicsit el vagyok fáradva. A ritmus nagyon fontos lenne. A se túl kevés, se túl sok megtalálása. Egyébként alakul pár dolog.
2015. augusztus 25. (156. nap)
Visszaszívom a tegnapit, mégsem bánom, hogy angolul írtam, mert Szerbiában több, mint húszan olvasták el a szombati túra beszámolóját. Közben lett egy újabb "őrült" tervem, de az egyelőre a Jóisten kezében van, mert bizonyos feltételek megléte esetén oldható meg csak. A lábam jól van, és ennek örülök. Hamarosan szeretnék futni is megint.
2015. augusztus 24. (155. nap)
Most már kicsit sajnálom, hogy tegnap angolul írtam, mert többen szóvá tették, hogy magyarul könnyebben boldogultak volna vele. A legjobb a kétnyelvű lett volna, de annak már a fele se tréfa. Egyébként jó, lendületes napom volt, csak a takarításra nem jutott idő, pedig holnap jön a házi néni meg a lánya is. Na, mindegy!
2015. augusztus 23. (154. nap)
This is the first time that I try to write a bit more about a bicycle tour and this is also my first attempt in English on this site. Both things are so for one of my best Serbian collegues (I have some very good ones there :-) who has a bicycle too and now he is on the good way to make friendship with this type of leasure time activity. I have the feeling that my story telling might inspire him to future expeditions while secretly I also hope that he will perhaps share his experiences to me too for mutual motiviation.
Well, in some of my crazy rides, crazyness is a result of the poor service quality of Hungarian Railways Company (MÁV). Few years ago we (my good friend and me) planned to ride from Miskolc to Mátraszentinmre (through the mountains of Bükk), but just one day before our departure we got to know that the railway line was under reconstruction and the replacement buses refused cyclists. So instead of Miskolc we had to start from Nyíregyháza which added a 90 km extra distance to the already not very light original project. The same thing happened the day before yesterday. My intention was to make an ambitious circle in Zemplén (a mountain, I will tell you few words about it later) and initialy I wanted to start and to finish it at Tokaj railway station. However when I went onto the home page of MÁV to be absolutetly sure about the time-table, I had to see that it was absolutely impossible to take a train with bicycle there since the line is under reconstruction and the replacement buses... I think you guess already. (Actually this is the same line as few years ago when we wanted to go to Miskolc.) So theoratically I had two options: either to cancel my circle or add 2 x 30 kms for the Nyíregyháza-Tokaj session. If you know me you can imagine that the first option is really theoratical... Finally I rode 253 km yesterday.
First of all few words about the context. Zemplén, which - as I said - is a montain, it is situated between two rivers, Hernád on the west and Bodrog on the east. (Bodrog flows into Tisza at Tokaj, the latter - second biggest river in Hungary after Danube - comes more from the east.) When I say mountain, please stay on the Hungarian scale, its highest point is just a little less than 900 m. Few know yet, but Zemplén is a paradise for cyclists. There are numerous asphalt roads, they don't reach the highest altitudes (the maximum heights are between 400 and 500 m above see level), but you have plenty of alternatives to zig-zag among the hills. I know them quite well since - you can imagine - this was not my first ride there, but this time there was a special motive behind. I wanted to combine the different itiniraries into one big circle as much as it is possible to do within one single day. Finally I crossed the mountain 4 or 5 times (depending what we consider as crossing), none of them was extreme but altogether I still accumulated close to 2 000 m in elevation gain. The weather was not the what you always dream about, at 5:00 AM I started in light rain (it stopped soon) and I had a second wet period in the afternoon, but the temperature was OK (between 15 and 20 degrees mostly), I could see the sun few times and the wind - when it blew (because it didn't blow all the time) - helped more than bothered me.
As I said, I started at 5 AM, though I woke up at four. I only wanted to have a very short tea, but it became a bit longer and there were some other stupid difficulties. There are still lessons to learn :-)! The first part to Tokaj was rather smooth and silent, it is funny to go through villages where most of the people are still sleeping or just washing out the dream powder from their eyes. My first stop was on a nice place beside Bodrog mostly to have my (first) breakfast. I was in a good rhytm so I regretted a bit to get out of it, but in the meantime I knew very well, that the strict respect of a basic rule on a long distance ride is not a game: you must eat continously. (I know this, because few times in my youth I neglected eating enough and the consequences were catastrophic near to death experinces.)
Fortunately the rhytm came back after the stop, and I was heading into Zeplén itself then. The first real mountain village was Erdőbénye, here you must test already your climbing capabilities, though this is not at all the most difficult part. After the village it continues but the level of the efforts required stays acceptable. The uphill road leads you to the upper entrance of Aranyos völgy (valley). Aranyos völgy is the first miracle on this trip, this is not the valley which tourist visit the most, but hunters have - or better to say, had - a completly different taste. I have switched to past tense because life is changing and many of the past hunters houses are small hotels and pansions today. The light slope gives to cyclists the possibilty to roll along without much effort and to be amazed by Nature's beauty at the same time.
Reaching the road close to the river Hernád I turned on the north. It was only few past 9:00 but Zemplén was already on my right. Close to Boldogkőváralja I had my second breakfast then I went on towards the starting point of my second attack. Unfortunately here the wind also attacked - to my face, what I didn't find too fair, and perhaps he also reflected some about poor cyclists since later during the day he became more supportive. Nevertheless At Fóny, at the foot of the second uphill, I had the strong convinction, that a cofee was really necessary.
Coffee forgetable, but taken, no more excuses to stay! The uphill road from Fóny to Regéc is steep, but not not tragically and in the meantime it is beautiful. I can also say that it is more beautiful than steep. Most of the time you can see the fortress of Regéc on top of a hill above the village, a really picturesque view! The fortress would merit the little walk there and a visit for the little entrance fee, but this time I was too busy with my bicycle and touristic attractions are difficult to put in the agenda when you ride more than 250 km, so I didn't seriously considered the possibility of that facultatif excursion. Instead I stopped for a few minutes at the highest point and afterwards I started my descent toward the Hutas.
Huta is an ancient Hungarian word for smelter, or rather for an ancient type of it. This profession used to be practiced in the heart of Zemplén, and the name of the villages remember us to that. There are three of them, in one group (Óhuta - Old Huta, Középhuta - Middle Huta and Újhuta - New Huta) and I headed to go through all of them. This part of the mountain is so much isolated from the outer word that you marvel about how a place can be so much different from another few km away. It is green, splendid, full of flowers. Actually much more people come hear for the weekends than the number of the fix habitants.
In these villages you must go very slowly for two reasons. One, you need time to take the rich impression that their atmosphere are pouring upon you, second, the road quality is extremly bad. Leaving Újhuta another ascent starts on a forest road. Public cars are banned but public bicycles can go on it easily :-)! It goes up to Gerendás rét (meadow) which is almost at the same height (430 m) as the previous maxi close to Regéc. Good efforts lead to funs, the dowhill which follows on the smooth asphalt surface down to Kőkapu is really enjoyable and of a high degree from the point of forest beauty too.
Kökapu (Stone Gate, probably coming from some rock formation) is a very nice and rather popular piknik place close to a small lake. It also has a hotel, a restaurant, where my midday meal was served, and - you won't beleive - a railway station (see the photo below). I arrived to Kőkapu at 12:15 PM and I left it one hour later. There - after 110 km, already something - I was a bit satisfied of myself, but in the meantime I knew that I had not done yet the half of the total distance and I was aware of the difficulties (uphills) of the Northern Zemplén too. So my mood was a bit ambiguous then.
For the digestif I had an easy 5 km roll down in the valley to the Sátoralhaújhely-Hidasnémeti main road. I only had to go a little bit more than 15 km on this road (to Telkibánya), but it was a Zemplén crossing again. Not a terrible one, but not negligable, at least not in the physical state in which I was going more and more. At the middle of the uphill I glanced a small horse tugged cart with few gipsy people sitting on it at few hundred meters ahead of me. I was following that cart and where the road was not too steep I was faster than them. Quite instinctly the competition urge pushed me to race with it, and I almost made the second capital mistake of long distance cyclists (you remember, the first was not eating enough), I started to sacrifice the long terme balanced pace for a short terme advantage. So after overtaking the cart I had to pay attention to slow down and to regain my normal speed (But not before :-)!
From the local maxi to Telkibánya, the downhill way is nice and easy, but after Telkibánya, the most difficult part starts. The roller coaster between Telkibánya and Kéked are just annoying, but I had already some memories about the uphill after Kéked, and I knew very well, that it was the steepest of the whole circle. It is not long, 3-4 km, but it gains almost 300 meters in elevatin on that distance, and it is very tricky because all the time you have the feeling that it becomes steeper and steeper. Well, afterwards I checked and it really does. On the last 500 m the elevation gain is more than 50 m :-)!
If the ascent is the most difficult, the view from above is perhaps the most beautiful though this time it was not so stunning since in the meantime it started to rain. I was at 145 km, it was 4:00 PM, and I knew that I would have to go back to Nyíregyháza somehow. But there was one good thing definitely: all the difficult ascents were already done. I started to roll down towards Hollóháza in the pouring rain where the once famous pottery factory is still working though not at its old capacity and - I think - not at its old reputation.
The decent downhill to Pálháza helped to rebuild my inner peace and the relatively easy road from Pálháza to Sátoraljaújhely started to convince me that I would get back to my home before midnight. Actually it went much better. I eat my last sandwich in the center of Sátoraljaújhely, after that I was riding surprisingly easy to Tokaj, where I had few pancakes, changed the batteries in my cateye and started the last session back to Nyíregyháza already in full night. On that road I only stopped once (see the photo below) and I arrived in front of my house at 10:00 PM. This day I will never forget!
Some summary data:
Gross time (door to door): 17:10
Net time (time spent on riding the bicycle): 13:15
Distance: 253 km
Average speed: 19,1 km/h
Overall elevation gain: 1 850 m
Maps and photos:
Well, in some of my crazy rides, crazyness is a result of the poor service quality of Hungarian Railways Company (MÁV). Few years ago we (my good friend and me) planned to ride from Miskolc to Mátraszentinmre (through the mountains of Bükk), but just one day before our departure we got to know that the railway line was under reconstruction and the replacement buses refused cyclists. So instead of Miskolc we had to start from Nyíregyháza which added a 90 km extra distance to the already not very light original project. The same thing happened the day before yesterday. My intention was to make an ambitious circle in Zemplén (a mountain, I will tell you few words about it later) and initialy I wanted to start and to finish it at Tokaj railway station. However when I went onto the home page of MÁV to be absolutetly sure about the time-table, I had to see that it was absolutely impossible to take a train with bicycle there since the line is under reconstruction and the replacement buses... I think you guess already. (Actually this is the same line as few years ago when we wanted to go to Miskolc.) So theoratically I had two options: either to cancel my circle or add 2 x 30 kms for the Nyíregyháza-Tokaj session. If you know me you can imagine that the first option is really theoratical... Finally I rode 253 km yesterday.
First of all few words about the context. Zemplén, which - as I said - is a montain, it is situated between two rivers, Hernád on the west and Bodrog on the east. (Bodrog flows into Tisza at Tokaj, the latter - second biggest river in Hungary after Danube - comes more from the east.) When I say mountain, please stay on the Hungarian scale, its highest point is just a little less than 900 m. Few know yet, but Zemplén is a paradise for cyclists. There are numerous asphalt roads, they don't reach the highest altitudes (the maximum heights are between 400 and 500 m above see level), but you have plenty of alternatives to zig-zag among the hills. I know them quite well since - you can imagine - this was not my first ride there, but this time there was a special motive behind. I wanted to combine the different itiniraries into one big circle as much as it is possible to do within one single day. Finally I crossed the mountain 4 or 5 times (depending what we consider as crossing), none of them was extreme but altogether I still accumulated close to 2 000 m in elevation gain. The weather was not the what you always dream about, at 5:00 AM I started in light rain (it stopped soon) and I had a second wet period in the afternoon, but the temperature was OK (between 15 and 20 degrees mostly), I could see the sun few times and the wind - when it blew (because it didn't blow all the time) - helped more than bothered me.
As I said, I started at 5 AM, though I woke up at four. I only wanted to have a very short tea, but it became a bit longer and there were some other stupid difficulties. There are still lessons to learn :-)! The first part to Tokaj was rather smooth and silent, it is funny to go through villages where most of the people are still sleeping or just washing out the dream powder from their eyes. My first stop was on a nice place beside Bodrog mostly to have my (first) breakfast. I was in a good rhytm so I regretted a bit to get out of it, but in the meantime I knew very well, that the strict respect of a basic rule on a long distance ride is not a game: you must eat continously. (I know this, because few times in my youth I neglected eating enough and the consequences were catastrophic near to death experinces.)
Fortunately the rhytm came back after the stop, and I was heading into Zeplén itself then. The first real mountain village was Erdőbénye, here you must test already your climbing capabilities, though this is not at all the most difficult part. After the village it continues but the level of the efforts required stays acceptable. The uphill road leads you to the upper entrance of Aranyos völgy (valley). Aranyos völgy is the first miracle on this trip, this is not the valley which tourist visit the most, but hunters have - or better to say, had - a completly different taste. I have switched to past tense because life is changing and many of the past hunters houses are small hotels and pansions today. The light slope gives to cyclists the possibilty to roll along without much effort and to be amazed by Nature's beauty at the same time.
Reaching the road close to the river Hernád I turned on the north. It was only few past 9:00 but Zemplén was already on my right. Close to Boldogkőváralja I had my second breakfast then I went on towards the starting point of my second attack. Unfortunately here the wind also attacked - to my face, what I didn't find too fair, and perhaps he also reflected some about poor cyclists since later during the day he became more supportive. Nevertheless At Fóny, at the foot of the second uphill, I had the strong convinction, that a cofee was really necessary.
Coffee forgetable, but taken, no more excuses to stay! The uphill road from Fóny to Regéc is steep, but not not tragically and in the meantime it is beautiful. I can also say that it is more beautiful than steep. Most of the time you can see the fortress of Regéc on top of a hill above the village, a really picturesque view! The fortress would merit the little walk there and a visit for the little entrance fee, but this time I was too busy with my bicycle and touristic attractions are difficult to put in the agenda when you ride more than 250 km, so I didn't seriously considered the possibility of that facultatif excursion. Instead I stopped for a few minutes at the highest point and afterwards I started my descent toward the Hutas.
Huta is an ancient Hungarian word for smelter, or rather for an ancient type of it. This profession used to be practiced in the heart of Zemplén, and the name of the villages remember us to that. There are three of them, in one group (Óhuta - Old Huta, Középhuta - Middle Huta and Újhuta - New Huta) and I headed to go through all of them. This part of the mountain is so much isolated from the outer word that you marvel about how a place can be so much different from another few km away. It is green, splendid, full of flowers. Actually much more people come hear for the weekends than the number of the fix habitants.
In these villages you must go very slowly for two reasons. One, you need time to take the rich impression that their atmosphere are pouring upon you, second, the road quality is extremly bad. Leaving Újhuta another ascent starts on a forest road. Public cars are banned but public bicycles can go on it easily :-)! It goes up to Gerendás rét (meadow) which is almost at the same height (430 m) as the previous maxi close to Regéc. Good efforts lead to funs, the dowhill which follows on the smooth asphalt surface down to Kőkapu is really enjoyable and of a high degree from the point of forest beauty too.
Kökapu (Stone Gate, probably coming from some rock formation) is a very nice and rather popular piknik place close to a small lake. It also has a hotel, a restaurant, where my midday meal was served, and - you won't beleive - a railway station (see the photo below). I arrived to Kőkapu at 12:15 PM and I left it one hour later. There - after 110 km, already something - I was a bit satisfied of myself, but in the meantime I knew that I had not done yet the half of the total distance and I was aware of the difficulties (uphills) of the Northern Zemplén too. So my mood was a bit ambiguous then.
For the digestif I had an easy 5 km roll down in the valley to the Sátoralhaújhely-Hidasnémeti main road. I only had to go a little bit more than 15 km on this road (to Telkibánya), but it was a Zemplén crossing again. Not a terrible one, but not negligable, at least not in the physical state in which I was going more and more. At the middle of the uphill I glanced a small horse tugged cart with few gipsy people sitting on it at few hundred meters ahead of me. I was following that cart and where the road was not too steep I was faster than them. Quite instinctly the competition urge pushed me to race with it, and I almost made the second capital mistake of long distance cyclists (you remember, the first was not eating enough), I started to sacrifice the long terme balanced pace for a short terme advantage. So after overtaking the cart I had to pay attention to slow down and to regain my normal speed (But not before :-)!
From the local maxi to Telkibánya, the downhill way is nice and easy, but after Telkibánya, the most difficult part starts. The roller coaster between Telkibánya and Kéked are just annoying, but I had already some memories about the uphill after Kéked, and I knew very well, that it was the steepest of the whole circle. It is not long, 3-4 km, but it gains almost 300 meters in elevatin on that distance, and it is very tricky because all the time you have the feeling that it becomes steeper and steeper. Well, afterwards I checked and it really does. On the last 500 m the elevation gain is more than 50 m :-)!
If the ascent is the most difficult, the view from above is perhaps the most beautiful though this time it was not so stunning since in the meantime it started to rain. I was at 145 km, it was 4:00 PM, and I knew that I would have to go back to Nyíregyháza somehow. But there was one good thing definitely: all the difficult ascents were already done. I started to roll down towards Hollóháza in the pouring rain where the once famous pottery factory is still working though not at its old capacity and - I think - not at its old reputation.
The decent downhill to Pálháza helped to rebuild my inner peace and the relatively easy road from Pálháza to Sátoraljaújhely started to convince me that I would get back to my home before midnight. Actually it went much better. I eat my last sandwich in the center of Sátoraljaújhely, after that I was riding surprisingly easy to Tokaj, where I had few pancakes, changed the batteries in my cateye and started the last session back to Nyíregyháza already in full night. On that road I only stopped once (see the photo below) and I arrived in front of my house at 10:00 PM. This day I will never forget!
Some summary data:
Gross time (door to door): 17:10
Net time (time spent on riding the bicycle): 13:15
Distance: 253 km
Average speed: 19,1 km/h
Overall elevation gain: 1 850 m
Maps and photos:
 |
| The whole trip |
 |
| Close-up to the mountainous part |
 |
| The vertical segment |
 |
| Bodrog in the morning |
 |
| Zemplén in the background |
 |
| Coffee break |
 |
| Fortress of Regéc (an authentic middle age giant crane supports the reconstruction) |
 |
| I am on the right way :-)! |
 |
| Waldbott castle at Újhuta (it is for sale, you can buy it if you want) |
 |
| Shelter in the forest |
 |
| Lake at Kökapu |
 |
| Kőkapu railway station |
 |
| Looking back (after Telkibánya) |
 |
| The valley of Hollóháza |
 |
| New bicycle road from Sátoraljaúhlely To Kosice - Slovakia (not so bad, but could be better) |
 |
| Rainy evening in the center of Sátoraljaújhely |
 |
| Tokaj hill |
 |
| Bodrog is going to sleep |
 |
| Me too :-)! |
2015. augusztus 22. (153. nap)
Fantasztikus napom volt, de most egy csepp erőm sincs írni. Részletek legkorábban holnap... Jó éjszakát minden európainak és jó estét az amerikaiaknak. (Máshonnan csak nagyon ritkán van látogató, azért nem részletezem a többit :-)!
2015. augusztus 21. (152. nap)
Minden nap, sőt néha minden órában mást gondolok arról, hogy keressek-e külső segítséget (orvost vagy gyógytornászt) a térdem gyógyulásához. Közben viszont elkezdtem kicsit tornázni, és naponta párszor próbálok pár guggolást is végezni. Úgy tűnik használ, de korai lenne ennél biztosabbat mondani. A futásokat igyekszem beiktatni a naptáramba, de mivel az még elég kevés valódi erőfeszítést kíván, egyelőre úgy döntöttem, hogy a kerékpárt sem teszem le teljesen. Van három projektem, abból az első kettő elég merész, ha minden jól megy, az egyiknek pont holnap fogok nekivágni :-)!
2015. augusztus 20. (151. nap)
Ne gyógyítani akarj, de ne akarj meggyógyulni se! Akarj inkább gyógyulássá válni. Magad és mindenki más gyógyulásává...
2015. augusztus 19. (150. nap)
Az emberek általában nem akarnak meggyógyulni. Úgy tesznek, mintha akarnák a gyógyulást, immel-ámmal talán még tesznek is valami keveset érte, de a szívük legmélyén a legkevésbé sem kívánják, mert félnek, rettenetesen félnek attól az átalakulástól, amely a gyógyulás folyamatával együtt jár. Mindenki az állandóságot keresi, senki sem akar lényegesen megváltozni, márpedig gyógyulás lényegi változás nélkül nincs, mert ami annak tűnik, az csak tüneti kezelés, hintőpor a sebre, rövid ideig tartó kábítás, fájdalom csillapítás, mert utána úgyis kiújul minden, s legtöbbször még rosszabb lesz, mint amilyen előtte volt. És ezt tudja mindenki, csak senki nem meri bevallani, helyette inkább megjátssza, hogy gyógyulna ő, pedig igazság szerint semmi nem áll távolabb tőle, mint a gyógyulás vágya...
2015. augusztus 18. (149. nap)
A száraz medrek megtelnek majd vízzel,
A sivatag friss növényzetet kap,
Az erdők lombja kizöldül,
A mező új palástot terít,
És neked sem lesz véged
Hiszen csak azért vagy most beteg,
Hogy majd elszenvedd a gyógyulást...
A nagy gyógyulásból egy kis részt,
Melyet kezdettől Neked szántak,
S amelybe lassan-lassan
Belemerítenek Téged
2015. augusztus 17. (148. nap)
Valamit minden percben szeretnék üzenni. Ez nagyon fontos. Üzenni kell mindennel. Minden szóval, minden szempillantással, minden mozdulattal. Azzal, amelyikkel hozzányúlok egy pohárhoz, azzal, amelyikkel odébb teszek egy ceruzát, egy jegyzetlapot, vagy egy telefontöltőt. Üzenni akkor, amikor sokan vannak körülöttem, és üzenni akkor is, amikor éppen egyedül vagyok. Mert nem vagyok egyedül soha...
2015. augusztus 16. (147. nap)
Kihasználtam a kánikula utolsó napját, és ma délután megint futottam egyet az erdőben. Tényleg nagyon jópofa dolog lefőni, teljesen kiváltja a szaunát is ez a fajta élmény. Nem tudom, hogy holnap hogy fogja érezni magát a lábam, de nem érdekel. Gyakorolni kell a futás belső tartalmát, és akkor a külső formája is menni fog, ellenkező esetben viszont nem. Ennyire kegyetlenül egyszerű ez az egész ósdi lábfájósdi. Még alliterál is :-)!
2015. augusztus 15. (146. nap)
Új sportág lépett be az életembe, legalábbis két napra: az úszás, illetve annak egy sajátos változata, a vízben való erőlködés nélküli tovalebegés. Két délutáni fürdőzésünk során 6-7 kilométert sikerült is összelebegnem a nyíregyházi Sóstó 30 fokos vizében...
2015. augusztus 14. (145. nap)
Ma új életet kezdtem. Tudom, hogy ez nevetségesen hangzik, de akkor is. Ez a Leonidasz-ság leült egy kicsit az utóbbi időben, elveszett a kapcsolat a belső tartalommal, és ez így nem mehet tovább! Majd írok még! Azt hiszem, rajtam kívül senki más nem tehet arról, hogy fáj a lábam...
2015. augusztus 13. (144. nap)
Meg kell gyógyulnom. Nincs más választásom. Meg kell gyógyulnom és záros határidőn belül. Meg kell találnom a betegség belső okát, bár lényegében már megvan. Most már inkább csak elég erősnek és állhatatosnak kell lennem a gyógyulásra célzó vágyam tekintetében.
2015. augusztus 12. (143. nap)
Tegnap futottam, egész jól ment, sokat javult az időm például, de mára megint megfájdult a térdem. Nem veszélyes, de azt hiszem, hogy pár nap szünetnek kell következnie megint. Nem tudom, mi lesz ebből...
2015. augusztus 11. (142. nap)
Ne csak szürke térképek és száraz számadatok jelenjenek meg a nyári túránkról!
 |
| A felduzzasztott Dráva Völkermarkt mellett |
 |
| Kedvenc kilátásom a Dráva töltéséről |
 |
| Villach |
 |
| Annenheim |
 |
| Fényes felhők a Dráva völgye felett |
 |
| Frohnleiten |
 |
| Szép növények Frohnleiten főterén |
2015. augusztus 10. (141. nap)
Végre elkészült a nyári túránk térképe. Az első kép az áttekintő, a másik kettőn már jobban látszanak a részletek is. Pontos távot és átlagsebességet nem tudok mellétenni, mert az utolsó előtti nap reggelére bedilizett a táv- és sebességmérő műszerünk, viszont, ha azt mondom, hogy 930 km-t bicajoztunk körülbelül 55 óra alatt, akkor valószínűleg nem tévedek jelentőset. Nagy kaland volt! Köszönet először is Dávidnak, keresztfiamnak, aki elkísért, aztán még egy csomó embernek, akikkel az úton találkoztunk. Utóbbiak olyan sokan vannak, hogy lehetetlen egyesével megemlékezni róluk. Viszont egy helyet a szívünkben mindannyian kiérdemeltek.
At last the map of our wonderful summer bicycle tour is ready. The first image is the global view, the other two show some details better. I cannot tell you either the precise distance done or the time we afforded to it since our sophisticated gauge went crazy the last but one morning. However if I say that we rode 930 km during 55 hours I am probably quite close to the reality. It was a real adventure and I must say "Thank you!" first to Dávid, who accompanied me on the whole trip, after that to all whom we met on the road. The latters are so numerous that it is impossible to list them one by one. However all of them have merited a place in our hearts.
At last the map of our wonderful summer bicycle tour is ready. The first image is the global view, the other two show some details better. I cannot tell you either the precise distance done or the time we afforded to it since our sophisticated gauge went crazy the last but one morning. However if I say that we rode 930 km during 55 hours I am probably quite close to the reality. It was a real adventure and I must say "Thank you!" first to Dávid, who accompanied me on the whole trip, after that to all whom we met on the road. The latters are so numerous that it is impossible to list them one by one. However all of them have merited a place in our hearts.
2015. augusztus 9. (140. nap)
Vasárnap van, szabadnap, de nem vagyok szabad, igaz, nem is akarok az lenni. Jól aludtam végig a forró, nyári éjszakát és a darjeeling tea teljesen valódi volt utána, de kávézni még nem mehetek. Meg kell próbálnom felrajzolni a kerékpártúránk útvonalát a google-ről kinyomtatott térképre. Nem lesz könnyű, mert kevés azonosítási pont van rajta, de azért remélem, hogy sikerülni fog.
2015. augusztus 8. (139. nap)
Futottam végül, bár úgy érzem, hogy ez a futás kérdés még nincs lefutva. Az időeredményem másfél perccel jobb lett, mint csütörtökön, de még mindig nem érte el a nyilvános vállalhatóság határát. Ebből azért sejteni lehet már, hogy milyen lehetett két napja... Folyt. köv. (Remélem.)
2015. augusztus 7. (138. nap)
Óvatos vagyok, és egyelőre inkább nem nyilatkozom a holnapi futás esélyeiről. Egyébként a holnapi nap különleges lesz. És remélem, hogy nem csak a születésnapom miatt...
2015. augusztus 6. (137. nap)
A helyzet az, hogy most értem vissza a futásból. A gyomrom émelygett (a nem túl jó és elég nehezen emészthető késői ebéd után), a lábam hót merev volt, a hőmérséklet pedig az alkonyati időpont ellenére is 32 fok körül járt, vagyis az előjelek nem voltak a legkedvezőbbek. Na, mindezekhez képest egész jól teljesítettem, saját elég csekély reményeimet legalábbis sikerült túlszárnyalnom. Időeredményről nem beszélek, és a távról is csak annyit árulok el, hogy ennyire keveset évek óta nem futottam, de ezek mind mellékes körülmények, ha a mai sportolásomat egy nagy újrakezdés első állomásának lehet tekinteni. Hogy ez a fajta tekintgetés indokolt-e, az valamekkora biztonsággal néhány napon belül ki fog derülni, mert ha szombaton legalább meg tudom ismételni a mait, akkor némi alapom már lesz a derűlátásra. Most egy picit visszafogom magam, illetve elmegyek zuhanyozni, utána pedig pihenni. Holnapra mentális gyakorlatozást iktatok be, és ha minden klappol, szombaton jöhet ismét a fizikai. Egyébként már most mondom, hogy Isten éltessen mindenkit, aki augusztus 8-án született.
2015. augusztus 5. (136. nap)
Ma csináltam három guggolást, egész jól ment, nem is tudom, hogy mikor voltam képes erre utoljára. Van pár nehézség is, de gondolom, hogy majd minden könnyebb lesz. Ma este jön Zoli, holnap pedig megyek futni - két-három szerencsétlen próbálkozást leszámítva - március óta először.
2015. augusztus 4. (135. nap)
Nagyon érdekes dolgok történnek folyamatosan. Nagyon-nagyon érdekesek, csak nem lehet írni róluk. Egyelőre még nem lehet. Meg ha lehetne, akkor se ebben a blogban kéne. Vagyis tárgytalan, nem is tudom, hogy mért hoztam szóba. Talán csak azért, mert minden mindennel összefügg, nincs külön "A" blog, meg "B" blog, meg "C" blog, van egy élet, és annak vannak mindenféle vetületei.
Más, olyan, ami jobban idetartozik: ma még nem futottam, és holnap se fogok, de lehet, hogy csütörtökön már igen. Ha nem megy a futás, akkor pedig keresni fogok egy orvost, aki tud segíteni. De ez csak az utolsó lehetőség, mert szeretnék inkább magam meggyógyulni...
Nem lesz könnyű ez a blogolás a következő időkben, de azért próbálok majd írni minden nap. Ha már egyszer elkezdtem, nem akarom feladni.
Más, olyan, ami jobban idetartozik: ma még nem futottam, és holnap se fogok, de lehet, hogy csütörtökön már igen. Ha nem megy a futás, akkor pedig keresni fogok egy orvost, aki tud segíteni. De ez csak az utolsó lehetőség, mert szeretnék inkább magam meggyógyulni...
Nem lesz könnyű ez a blogolás a következő időkben, de azért próbálok majd írni minden nap. Ha már egyszer elkezdtem, nem akarom feladni.
2015. augusztus 3. (134. nap)
Újra itthon. (Itthon? Hol?) Nagyon szép, nagyon sűrű, nagyon élménydús és elképesztően sok kérdést felvető 23 nap van mögöttem. Bejártunk mindent, amit csak lehetett, kerékpároztam közel 2000 kilométert, találkoztam egy csomó szeretetreméltó emberrel, gyönyörű helyeken jártam, leküzdöttem néhány holtpontot, többször aludtam sokat, sokszor ettem nagyot és rengeteget ittam, biztos, hogy több, mint 100 litert, és abból legalább 10 liter radler (citromos sör) volt, de valószínűbb, hogy 15. A nagy túra után a húgomnál pihenten ki magam, napokig élveztem a vendégszeretetét, nem túlzás, hogy egy új arcát ismertem meg ez alatt az idő alatt. Az élet olyan mélységeibe lelhettem bepillantást, amelyekbe eddig még soha. Együtt örülhettem a keresztfiammal, amikor a hegyhátszentjakabi étteremben kiderült, hogy felvették az egyetemre, (mellesleg megjegyzem, hogy a lányomat is felvették a mester képzésre), sokakkal együtt megcsodálhattam a szentendrei gyertyaúsztatást, a Dunán lebegő mécsesek százainak áramlását éjszaka, miközben a parton a vízizene szólt, és számtalan nagyon súlyos egzisztenciális problémáról hallottam innen-onnan-mindenhonnan. Olyan borzasztóan nehéz egy csomó embernek! (Többek között nekem is!) Mért kell ennek így lennie? Mért szenved annyi ember körülöttem mindenféle körülmények "lehetetlen" folyományaként? Mért nem lehet örülni tisztán annak, ami van? Mért vagyunk elégedetlenek? Mért kell blogot írni? Egyáltalán mi lesz ebből az egészből? Lesz valami? Én már mondtam az elején is, hogy sok a kérdés...
A lábam elég jól bírta, most éppen ciszta sincs, de a guggolás továbbra sem igazán megy. Lehet, hogy a héten megpróbálkozom a futással, de az is lehet, hogy várok még. Kicsit vissza kell térni onnan, ahol az elmúlt hetekben jártam. Illetve nem tudom, hogy vissza kell-e térni. Vettem egy nagyon szép narancssárga frízbit, elég olcsó volt, most már csak kéne valaki, akivel lehet majd játszani...
A lábam elég jól bírta, most éppen ciszta sincs, de a guggolás továbbra sem igazán megy. Lehet, hogy a héten megpróbálkozom a futással, de az is lehet, hogy várok még. Kicsit vissza kell térni onnan, ahol az elmúlt hetekben jártam. Illetve nem tudom, hogy vissza kell-e térni. Vettem egy nagyon szép narancssárga frízbit, elég olcsó volt, most már csak kéne valaki, akivel lehet majd játszani...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)