2015. szeptember 30. (192. nap)

Kicsit elúsztam, sokszor elmaradok. Nem tudom, hogy miért, rengeteg munkám van, de biztosan nem ez az egyetlen magyarázat. Holtpontra jutott Leonidasz? Talán igen, bizonyos értelemben, mert más értelemben gyarapszik azért. Az író Leonidasz kicsit holtpontra jutott, illetve sokat írtam más fórumokon, és részben innen vándoroltak el a szavak oda. De ez is csak féligazság, amelyről a élesebb látásúak azt mondják, hogy teljes hazugság. És ebben igazuk is van, feltéve, hogy az a féligazság az igazság trónját bitorolja. Mert a baj akkor kezdődik, amikor erre vetemedik...

Holnap megint megyek futni, talán sikerül a három kör. Mostanában ez az adagom, illetve innen majd akkor fogok tovább lépni, amikor az már beton biztosan teljesül.

2015. szeptember 26. (188. nap)

Jó a lábam, holnap újból három kört fogok futni, és remélem, hogy jegyezhető időeredménnyel, ráadásul ma eszembe jutott, hogy létezik egy kenőcs, amely egyszer már csodát tett a térdemen, mért ne próbálkozhatnék meg vele újból?! El is mentem a gyógyszertárba, és kb. háromezer forintért meg is vásároltam egy tubus csodát...

2015. szeptember 25. (187. nap)

Tegnap végre három kört futottam az erdőben. Nagy lépés ez a királyság felé :-)! Jól ment, végig élveztem. Az időeredmény felejthető, de azért nem katasztrofális, és látszanak a javulás távlatai. Elhatároztam, hogy 6 körnél pezsgőt fogok bontani...

2015. szeptember 22. (184. nap)

Hali! Nagyon jó volt a tegnapi futás, már majdnem besötétedett, mire kiértem, de a hold szerencsére most van a legjobb fázisban az esti futásokhoz. Már elegendően dagadt ahhoz, hogy számottevő fénye legye, viszont még elég korán kel ahhoz, hogy este már magasan járjon. Szóval szuper volt minden, ezúttal is csak két kört futottam, de annyira egészségesen reagált a lábam, hogy legközelebb szinte biztos, hogy megpróbálkozom a hárommal. Ez most már tényleg határozott javulás, és igazából nem tudom megmondani, hogy minek köszönhető. Jól vagyok, rendben vagyok több téren is, azt érzem, de abból még nem következik automatikusan a futásra való képesség is. Bárcsak kitartana, hogy szép türelmesen vissza tudjak érni először a régi szintre, a csapat Balaton szintjére, utána pedig talán még tovább...

2015. szeptember 20. (182. nap)

Sikerült nagyon szépen kimondani, illetve leírni pár dolgot. Nem volt könnyű, és egy kis időt elvett a vasárnapomból, de nem bántam meg. Egy barátommal leveleztem, öt-hat levélváltás egy féldélelőtt alatt, nem így volt ez régen, amikor ugyanerre még egy év is kevés volt néha. Hol van azoknak a rossz dolgoknak a gyökere, amelyekkel sokszor szembe találkozunk, mikor kezdődnek el, hogy eszkalálódnak olykor egészen elképesztő méretű gazságokká, és ki felelős értük. Nagyon nehezek ezek a kérdések, de most egy picit sikerült előbbre jutni a válaszok felé, és kifejezni pár fontos összefüggést. Persze, az életnek ez csak egy nagyon kicsi szelete, de azért jó.

A mára tervezett tokaji kerékpározás főleg a rossz idő miatt elmaradt, de ezt most nem is igazán bánom. Holnap lehet, hogy megyek futni...

2015. szeptember 19. (181. nap)

Tegnap újból futottam, és egy picivel megint jobban ment, mint előtte. Ez a tendencia most nagyon biztató, bárcsak megmaradna! A térdem egyébként is jobban van, a ciszta pedig szinte teljesen eltűnt, illetve csak estefelé tudok kitapintani valamit belőle néha, és közben történnek érdekes fejlemények más frontokon is. Az ember arra van, hogy végigjárja az életútját, és abból, amit közben megtapasztal, leszűrjön valamit maga és mások számára. Tulajdonképpen ennyire egyszerű az egész, és tényleg nem kell bonyolultabb dolgokra gondolni. Az utóbbi napokban született pár érdekes írás, levél, bár ez önmagában tulajdonképpen nagyon mellékes. Fontosabbak a felismerések, amelyek viszont nagyon nehezen jönnek, pedig jöhetnének sokkal könnyebben is.

2015. szeptember 17. (179. nap)

Kicsit eltérek a tárgytól, de muszáj. Ma történt meg életemben először az, hogy egyik gyermekem messzebbre, ráadásul jóval messzebbre repült el, mint én valaha is. Dorka lányom, most éppen Dubai-ban várja a bangkoki csatlakozást. Kimondani is hihetetlen, hogy az a lány, aki 23 évvel ezelőtt bekucorodott a járókája sarkába, bekapta az ujját, és úgy aludt el, hogy a világ összes kedvessége sugárzott az arcáról, ebben a pillanatban tőlem több ezer kilométerre nézegeti a csillogó kirakatokat a világ egyik legflancosabb repülőterén. Hát, ilyen az élet! Gyönyörű!

2015. szeptember 15. (177. nap)

Nagyon régóta nem ment olyan jól a futás, mint tegnap. Ez persze, még nem azt jelenti, hogy most már minden klappol, de a két kört (4 km-t) hihetetlen jó fizikai és mentális állapotban teljesítettem, és ha nem féltettem volna a térdem, simán tudtam volna többet is futni. Talán, talán, talán! A heti programomat elnézve péntek előtt nincs újabb esélyem arra, hogy nekiiramodjak. Viszont akkor... Ne legyen Leonidasz a nevem, ha megfutamodom a futás elől :-)!

2015. szeptember 13. (175. nap)

Kicsit nehéz ez most, mert rengeteget írok mindenfelé, azért marad ki pár nap itt... Még mindig azt mondom, hogy a pénteki futás jól sikerült, alig volt utóhatása, és holnap újra megpróbálom. Nagyon jó lenne legalább elindulni a gödörből kivezető úton...

2015. szeptember 11. (173. nap)

Ma végre futottam, és nagyon jól is esett. Úgy értem, a futás. (Nem az eső!) Annyira jó lenne, ha most már túl lennék ezen a térd nyűgön, és legalább elindulhatnék a normális futások felé vezető úton. Nem tudom, hogy beindul-e egy szép, lassú, türelmesen menedzselhető szoktatási időszak vagy sem. Jó lenne, ha végre megtörne a jég. Csetelgettem egy lánnyal, azt mondta, hogy nem szabad nagyon erősen akarni a gyógyulást, mert akkor pont az akarás miatt el fog maradni. Biztos, igaza van...

2015. szeptember 10. (172. nap)

Nem tudtam futni mégse, túl sok dolgom akadt, és az eső is zuhogott egész este. Külön-külön egyik sem lett volna blokkoló, de együtt túl nagy falatot jelentettek. Holnap muszáj futnom, most már tényleg nem lehet kibújni e "kötelesség" alól. Ha puli kutyák potyognak az égből akkor sem. (A közismertebb "néger gyerekek potyognak az égből" szófordulatot az abból kihallható rasszista felhang miatt nem alkalmaztam.)

2015. szeptember 9. (171. nap)

Tudom, hogy szörnyű vagyok, tegnap nem írtam, és ma sem tudok semmi lényegit alkotni, mert nagyon csapkodnak felettem a hullámok. Lehet, hogy holnap se fogok írni, de futni biztos elmegyek. Mert írás nélkül ki lehet bírni, de mozgás nélkül nem...

2015. szeptember 7. (169. nap)

Gyönyörű hétvégét töltöttem a Mátrában a lányaimmal. Péntek délután fel is út, le is út volt Mátrafüredről a Kékesre és onnan vissza, szombaton pedig Mátraszentistvánról kiindulva megmásztuk a Mátra bércet. Az rövidebb túra volt, mert az egerszalóki fürdőzésnek is bele kellett férnie a napba. Majd írok kicsit többet is ezekről a túrákról. A térdem elég jól bírta, de azért tökéletesnek nem mondanám a teljesítményét. A kérdések még mindig terítéken vannak...

2015. szeptember 3. (165. nap)

Nyugodt, szép napom volt, takarítás közben guggoltam is párat.  Király az, aki jelen van a saját életében, érti és elfogadja, hogy élete minden mozzanata személyes megszólítást rejt, a vele megtörténő események üzenetét meri figyelmesen értelmezni, gonddal bontogatni...

Holnaptól három nap szünet jön, mert kirándulni megyek a lányaimmal a Mátrába. Legközelebb hétfőn fogok írni ebbe a blogba.

2015. szeptember 2. (164. nap)

Tegnap futottam öt kilométert óriási hőségben és nagyon-nagyon óvatos tempóban. Nem mondom, hogy pont olyan volt, mint két éve, de ha így folytatom, és kicsi adagokban szoktatom vissza a lábamat erre a sportra, akkor talán menni fog. Az biztos, hogy a héten több futás nem lesz, péntektől vasárnapig a Mátrában leszek a lányaimmal, túrázgatni fogunk, illetve pár egyéb kellemes élménnyel szeretném gazdagítani az életüket. A következő futást a jövő hét első napjaira tervezem.

2015. szeptember 1. (163. nap)

Nem kevesebb a dolgunk, mint a világhazugságokon való túllátás. Márpedig az teljes összetörést kér tőlünk és minden fedezék elhagyását... Mert mi is ebben a világban nőttünk fel, minden hazugság ránk is rakódott, mi magunk is rejtőzködünk alattuk, mi magunk is hordozói vagyunk azoknak a hamisságoknak, amelyekből kinőni alapvető létbeli kötelességünk.