S(z)ünetjel

A mellékelt képet nem én találtam ki, de nagyon tetszik, tehát alkalmazom. Három hét szabadságra megyek, ezalatt az idő alatt biztosan nem lesznek új bejegyzések. Szép nyarat mindenkinek!

2015. július 9. (109. nap)

Hamarosan szabadságra megyek, lehet, hogy a szabadságom végéig már nem is írok több bejegyzést. Nagy bicajozás lesz, csodálkoznék, ha 1 500 km alatt maradna a teljes táv, Magyarország >> Szlovénia >> Ausztria a tervezett útvonal, és vissza is hasonlóképpen, viszont az apróbb részletek tekintetében azért lesz némi különbség a két irány között. Remélem, sok szép élményünk lesz, és kevés nehézség, bár az is igaz, hogy nehézségek nélkül egy ilyen túra mit sem ér. Új emberként szeretnék visszajönni, és főleg futóképesen, hisz a bicajozás egyik fő célja most a futások előkészítése, illetve a lábam megerősítése. Hajrá! Mondom magamnak, de mindenki másnak is!

2015. július 8. (108. nap)

Ma meghalt az egyik legkedvesebb szerb munkatársam nővére. Innentől kezdve neki kétszer annyira kell élnie, mint eddig, mert most már a nővérét is ő fogja helyettesíteni. Ez a borítékolt üzenet a számára, melyet most még nem bonthat ki, mert csak akkor lesz érvényes, ha a gyász, a legnagyobb fájdalom már elmúlt.

2015. július 7. (107. nap)

Na, végre sikerült feltölteni és letölteni és áttölteni, vagyis össze-visszatölteni a szombati Mátra kerülés térképét. Gyönyörű nap volt, amelyért a társaimnak is köszönettel tartozom. Mindenki hozta a szokásos formáját, nagyot mentünk, közben meg-megálltunk, és ide-oda lecsücsültünk: csüccs! Az utolsó húsz kilométert csak négy pihenővel sikerült teljesíteni, de mondjuk inkább azt, hogy gyönyörködni akartunk a tájban, hiszen az is tökéletesen megfelel a valóságnak. És gyönyörködtünk is, ám nem csak az utolsó húsz kilométeren, hanem egész nap, vagyis reggeltől estig mindenütt, ahová csak eljutottunk. A bicajozás se ment rosszul, magamhoz képest jól bírtam, sőt élveztem az emelkedőket is, az már önmagában is nagyszerű érzés, ha az embernek még a nap végére is marad ereje nagyot mászni. Nekem maradt, bár továbbmenni már nem tudtam volna, vagyis a legjobbkor érkeztünk Mátraszentimrére, ahol az erős szürkületben néhány tisztító pálinka mellett próbáltunk feldolgozni a rengeteg szép tapasztalatot, amelyet aznap átéltünk. A pálinka elfogyott, az élmények megmaradnak, az élet már csak ilyen! Aki teheti tegye meg ezt az útvonalat!

2015. július 6. (106. nap)

Bocsi, nem tudok ma írni, pár hullám összecsapott fölöttem, de remélem, hogy holnapra elcsitulnak kicsit...

2015. július 5. (105. nap)

Gyönyörű két és fél napunk volt a Mátrában, részletes adatokat csak holnap fogok közzétenni, de az élményeink páratlan voltát már ma kinyilvánítom. Fizikailag nem volt túlhúzva a tegnapi túra, elég sok megállás volt, igaz, amikor mentünk, akkor azért elég rendesen odatettük magunkat. A Mátraszentimrei főhadiszállás külön pikantériája, hogy a nap végén oda fel kell mászni, a legnehezebb 20 km majdnem 700 méter szintemelkedéssel akkor érkezett, amikor már 100 km felett volt a lábunkban. Így aztán nagyon jól esett megérkezni, a sajtos-tejfölös tészta is elfogyott egy szempillantás alatt, majd a hangulat tűz mellett sokáig dicsőítettük magunkat és a teljesítményünket. Ma reggel pedig kicsit szomorkásan, de az erdő látványával, nyugalmával és a madarak énekével betelni nem tudó szívvel megtettem a pénteki mászás inverzét, jó nagy gurulással Galyatetőről Gyöngyösre (majd nagyjából sík terepen tovább egészen Vámosgyörkig), melyet csak kicsit zavart meg a Mátraházi hupli.

2015. július 4. (104. nap)

Ha valakinek lelki problémái vannak, akkor tegye fel a bicaját egy vonatra, utazzon el Vámosgyörkig, ott szálljon le, és tekerjen fel a Mátrába, a Kékestetőre, de még jobb ha  Galyatetőre teker fel, mert az egy kicsivel messzebb van. Biztos vagyok abban, hogy ettől minden nyűge egy csapásra meg fog szűnni.

2015. július 3. (103. nap)

Ha kerékpározol, és azt tapasztalod, hogy a szél szemből fúj, ne ess nagyon kétségbe. Lesznek majd hátszeles szakaszok is, és a kétféle szél hosszabb távon kiegyenlíti egymást.

2015. július 2. (102. nap)

Holnap megyek a Mátrába kerekezni Zolival. Nem is baj, nem a mai nap volt a legkönnyebb az utóbbi időben. Mondjuk, ezt most inkább nem részletezem, helyette inkább írok egy kis pozitívumot, a lábam tényleg jó, a cisztának nyoma sincs, mostanában már a helyét se tudom kitapintani. A szabadság után tehát új élet és új futás kezdődik.

2015. július 1. (101. nap)

Hát, a napokat ebben a hónapban sem lesz nehéz követni :-)! A napokat, amelyek egyébként egyre zsúfoltabbak. Hétvégén kerékpározás a Mátrában, aztán még egy hét munka, és utána irány Ausztria. Sajnos a Budapest-Balaton szakaszt kénytelenek leszünk vonaton megtenni, de remélem, hogy annyi lesz az összes si-hu-hu benne. Most nem tudok belemenni a részletekbe, de lesz még blogbejegyzés ezekről az eseményekről. Egy pillanatra most inkább visszatekintenék, és nem előre, mert a vasárnapi statisztika valamilyen figyelmetlenség folytán még nem jelent meg. Tehát:

• Bruttó táv: 180,5 km
• Bruttó idő: 12 óra 10 perc
• Nettó táv: 175 km
• Nettó idő: 9 óra 15 perc

Ebből az következik, hogy a nettó sebesség 18,9 km/h volt, ami egy kicsit bosszantó, hisz csak nagyon kicsivel kellett volna több a 19 km/h-hoz, de azért azt mondom, hogy soha nagyobb baj ne legyen, így legalább könnyebb lesz javítani rajta legközelebb :-)!