A belső gyermek

Ezen az oldalon szemelvényeket teszek közre Thich Nhat Hanh vietnámi buddhista szerzetes könyvéből. A francia eredetiből való fordítás tőlem való, ezért nem nevezhető tökéletesnek, annak ellenére sem, hogy maximális energiával fogok törekedni a szerző gondolatainak leghűségesebb tolmácsolására. Nagyon gyors munkámra ne számítson senki, mert rengeteg egyéb dolgom is van, mostani terem szerint heti néhány sor fog megjelenni, de garantálni azt sem tudom...

A belső gyermek

Mindannyiunkban lakozik egy belső gyermek, aki szenved. Mindnyájan átéltünk nehéz időszakokat, sokan pedig nagy traumákon mentünk keresztül gyermekkorunk során. És arra, hogy megvédjük magunkat e szenvedésekkel szemben,  gyakran csak egyetlen út kínálkozott, az élet fájdalmas epizódjainak az elfelejtése. Mindannyiszor, amikor a fájdalom feltámad, annyira megvisel minket ez az érzékelés, hogy érzéseinket és emlékeinket igyekszünk tudatunk legmélyére száműzni. Olyannyira, hogy végül éveken át elhanyagoljuk magunkban ezt a sérült gyermeket.

Ez nem azért történik, mert nem tudunk a bennünk lakó sérült gyermekről. A sérült gyermek mindig ott van, és próbálja felhívni magára a figyelmet. Úgy jelenik meg, ahogy tud: "Itt vagyok, itt vagyok, nem tudsz figyelmen kívül hagyni, nem tudsz elmenekülni előlem." Vágyva arra, hogy fájdalmunk csillapodjon, inkább betapasztjuk a fülünket, és annyira eltávolodunk tőle, amennyire csak lehet. Hiába mégis, hiszen szenvedéseink attól nem válnak kisebbé, sőt inkább megnövekednek.

A sérült gyermeknek szüksége van gondoskodásra és szeretetre, de mi mindezeket megtagadjuk tőle. A fájdalom és a keserűség, amely bennünk lakozik legyőzhetetlennek tűnik, és ijedtünkben inkább elfutunk a szenvedés elől. Még akkor sem térünk vissza saját magunkhoz, ha lenne rá időnk, mert félünk szembenézni vele. Elveszünk a különböző elterelő tevékenységek (tévé, mozi, világi időtöltések, alkohol, drog) állandó keresésében, mert nem akarjuk megtapasztalni a gyötrelmeinket.

A sérült gyermek ott van, de mi még csak nem is tudunk róla. Ez egy olyan valóság, amelyet még csak nem is látunk. Az érzékelésnek ez a hiánya a tudatlanság egy formája. Ez a gyermek valamikor súlyosan megsérült. Valóban szükséges, hogy visszatérjünk hozzá, és gondjainkba fogadjuk őt. És mi mégis, mindezek ellenére is elfordulunk tőle.

A tudatlanság testünk minden sejtjét, elménk minden gondolatát úgy itatja át, ahogy a tintacsepp  oldódik fel egy pohár vízben, és átszínezi azt. Ez a tudatlanság akadályozza meg, hogy a valóságot lássuk, ez a tudatlanság ösztökél minket arra, hogy olyan szerencsétlen dolgokat vigyünk végbe, amelyekkel még több szenvedést okozunk magunknak és egymásnak, miközben újabb és újabb sérülésekkel bántjuk meg belső gyermekünket.

Azonban a belső gyermek is jelen van testünk minden sejtjében. Nincs egyetlen olyan sejtünk se, amelyik ne hordozná magában. Ahhoz, hogy megtaláljuk, nem kell visszatekintenünk a távoli múltba. Elegendő, hogy figyelmünkkel felé forduljunk, és máris megjelenik előttünk. Szenvedése most, ebben a pillanatban íródik belénk.

Ám ahogy a szenvedés jelen van testünk minden sejtjében, úgy vannak jelen ugyanott a mély értés és az őseinktől örökölt valódi boldogság magjai is. Ott vannak, hogy rendelkezzünk velük. Az önazonosság lámpáját hordozzuk, és mi dönthetünk minden percben arról, hogy meggyújtjuk-e azt vagy sem. A lélegzetünk, a lépéseink, a mosolyunk békéje a lámpolaj. A gyakorlat tehát, amelyet elvégezhetünk, nem más, mint ennek a lámpásnak a meggyújtása, hogy fénye tündököljék, és a sötétség eloszoljék.

Mihelyt tudomást veszünk e megsebzett gyermek létezéséről, mihelyt felhagyunk a semmibe vételét célzó tereléseinkkel, vele való együttérzésünk növekedhet, és ekkor kezdjük el létrehozni az önazonosság energiáját. Ennek az energiának a termelése mindenek előtt a tudatos járáson, a tudatos ülésen, és a tudatos lélegzésen alapul. Nekik köszönhetően térünk vissza ahhoz az éber körültekintéshez, amely testünk minden sejtjében jelen van. Ez az energia majd befogad minket, törődik velünk, és meggyógyítja a bennünk lévő sebzett gyermeket.