A kétéves nagy-nagy projektet, amelynek teljes sikere tulajdonképpen csak múlt vasárnap dél körül Balatonakarattyán a Bercsényi lejtő tetején vált kézzel fogható közelségbe, majd körülbelül egy és háromnegyed óra múlva tényleg bekövetkezett, ezennel le kell zárnom. Ez az utolsó teendő vele kapcsolatban, 3200 km felkészülő futás és egy közel 200 km-es verseny után az a gondolat, amely 2015-ben valahol Balatongyörök mellett az út szélén állva az akkori egyéni versenyzőknek való szurkolás közben megfogant bennem, megtalálta rögös útját a megvalósuláshoz annak ellenére, hogy a két év alatt még olyan időszakok is voltak, amikor nem a Balaton körbefutása hanem úgy egyáltalán a futás mellé kerültek nagy kérdőjelek az életemben főleg egészségügyi problémák miatt. Kérdőjelekből bőven volt bennem még a siófoki rajtnál is, de a négy nap folyamán lassan kitörlődött valamennyi. Persze, ez a két év, illetve ez a projekt nem csupán a sportról szólt, hanem mindenről, ami a sporton keresztül is gyönyörűen beszövődött az életembe, sőt azt sem túlzás állítani, hogy az egész életemet kifejezte valahogy. Volt benne születés, szerelem, halál, és volt benne egy nagy betetőződés, mely után világosan látszik a nem túl könnyű folytatás is. A körülöttünk lévő világ szörnyű sztereotípiákat vetít felénk, föléjük emelkedni végtelenül szükséges, mert különben csak a forgalomban lévő mókuskerekeket pörgetjük tovább, az meg nem ér semmit, viszont ez a felülemelkedés borzasztóan nehéz, mert aki megpróbálja, elég hamar eléggé egyedül fogja találni magát. Létezik tehát egy nehézség de áldás is fakad belőle, hisz ez a nehézség folyamatosan szembesíti az embert azzal, hogy a kapcsolatai nem arra vannak hogy azokból valamit kivegyen hanem arra h azokba valamit befektessen. És közben csodálatos módon mégis mindig megérkezik az is, amire neki magának van szüksége. A sivatagban ugyanis minden nap hullik manna :-)!
Van egy lány is, aki most már tényleg őrült nagy bajban van, mert tovább már nincs mire várnia. Januárban voltam az óperenciás tengeren túl, most pedig a magyar tengert futottam körebe. Hogy képes lesz-e meglépni azt a valóban bátorságot igénylő nagy lépést, amelyre már sok éve készül, az majd kiderül, viszont most már egészen világosan látom, hogy nekem ezen a kérdésen semmi gondolkodni valóm sincs. Az én dolgom az, hogy az én képességeimből és az én érzékenységemre alapuló látásokból fakadó feladataimat elvégezzem. Ígérem, azon leszek. A projekt hosszú folyamatát összesen 356 blogbejegyzés követte végig, ez a 357-dik lesz az utolsó. Fáj a szívem, igen, de ez is egy teljesen helyénvaló érzés. Egy hétig nem futottam, teljes pihenőt tartottam, de holnap megint megyek majd ki a tóhoz a futókörre. Itt a tavasz, gyönyörű idő van, és biztos vagyok abban, hogy gyönyörű dolgok fognak történni nem is olyan sokára. Azért vagyok ebben olyan biztos, mert tényleg nagyon gyakran történnek gyönyörű dolgok. Na, most kezdek el bőgni...
Leonidasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése