2015. szeptember 17. (179. nap)

Kicsit eltérek a tárgytól, de muszáj. Ma történt meg életemben először az, hogy egyik gyermekem messzebbre, ráadásul jóval messzebbre repült el, mint én valaha is. Dorka lányom, most éppen Dubai-ban várja a bangkoki csatlakozást. Kimondani is hihetetlen, hogy az a lány, aki 23 évvel ezelőtt bekucorodott a járókája sarkába, bekapta az ujját, és úgy aludt el, hogy a világ összes kedvessége sugárzott az arcáról, ebben a pillanatban tőlem több ezer kilométerre nézegeti a csillogó kirakatokat a világ egyik legflancosabb repülőterén. Hát, ilyen az élet! Gyönyörű!