2015. szeptember 11. (173. nap)

Ma végre futottam, és nagyon jól is esett. Úgy értem, a futás. (Nem az eső!) Annyira jó lenne, ha most már túl lennék ezen a térd nyűgön, és legalább elindulhatnék a normális futások felé vezető úton. Nem tudom, hogy beindul-e egy szép, lassú, türelmesen menedzselhető szoktatási időszak vagy sem. Jó lenne, ha végre megtörne a jég. Csetelgettem egy lánnyal, azt mondta, hogy nem szabad nagyon erősen akarni a gyógyulást, mert akkor pont az akarás miatt el fog maradni. Biztos, igaza van...