2015. augusztus 30. (161. nap)

Na, most jutottam odáig, hogy a pénteki utamról írjak. Reggel háromkor indultam el Nyíregyházáról, és este fél tízre érkeztem meg Szentendrére. Az útvonal időközben módosult, ugyanis az eredeti terv szerint Vácon kötöttem volna ki, illetve a komp, hogy engem felvegyen, és átvigyen a Szentendrei szigetre, azonban valahol Jászfényszarú és Tura között világossá vált számomra, hogy nem eléggé biztos az este nyolckor esedékes utolsó komp indulás elérése, így maradt egy hagyományosabb útvonal Vácegresen, Veresegyházon, Csomádon és Fóton át be Budapestre, majd a Káposztásmegyeri lakótelep csücskét érintve át a Megyeri hídon. Az útvonal módosítás azzal is összefügg, hogy az ebéd Jászberényben nem sikerült igazán jól. Vagy - minden elővigyázatosságom ellenére - túl sokat ettem, vagy valami baj volt az étellel, vagy velem nem volt valami rendben (a kora délutáni órákban nagyon meleg is volt), de egy órával az ebéd után olyan rosszul lettem, hogy meg kellett állnom, és le kellett feküdnöm egy padra. Azóta sem tudom pontosan, hogy mi borult fel, de Tura és Iklad között csak vánszorogtam, csak az ikladi közértnél beiktatott megálló után kezdtem ismét bizakodni abban, hogy kerékpárral fogok eljutni Szentendrére. Szerencsére amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt az agónia, kevéssel utána már kifejezetten jól esett a Gödöllői dombvidék északi nyúlványain való mászkálás. A térkép alább látható, sajnos, szépséghibás, mert egy rövid erdőkertesi megálló után (amelyet főleg az esti üzemmódra való átállásra használtam fel) elfelejtettem újraindítani a GPS-es követést, és ezt a hibámat csak 23 km-rel arrébb, Káposztásmegyeren vettem észre. A teljes táv hajszálpontosan 300 km volt, és ennek megtételére 15 óra 4 perc nettó időre volt szükségem, vagyis a rosszullétet követő vánszorgás ellenére is tartottam a 20 km/h-s nettó átlagot, és a bruttó sebesség sem rossz a maga a 16,2 km/h-jával. Az említett elalélást leszámítva az egészet nagyon élveztem, a helyenként élénk déli-délnyugati szél nem mindig volt a barátom, de azért egyértelmű ellenségnek se nevezném, és az nagyon kedves volt a részéről, hogy estére elült. Egyébként Magyarországon kevés ilyen könnyű 300 km-es kerékpártúra útvonal van, vagyis aki kedvet kapott tőlem, az nyugodtan kipróbálhatja maga is. Ha nem Szentendréig, akkor legalább Budapestig, mert az sem utolsó :-)!