A tegnapi hosszú futás elég katartikussá vált végül. A zuhogó eső lemondatott az eredetileg tervezett útvonalról, tókörök lettek végül, meg az is közrejátszott, hogy elég nehezen szedelőzködtem össze, és a tervezett két órási indulásból végül kb. 1/4 5-ös lett. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy az erdőn keresztül megyek ki, ami a teljes sötétséggel határos szürkületben azt jelentette, hogy jóformán egyetlen tócsát sem tudtam kikerülni a felázott erdei úton, és ez megadta az alaphangot a folytatáshoz is, mely a csaknem viharos erejű északi széllel ötvözte a mindvégig vizes élményelemeket. Ettől eltekintve jól esett a mozgás, vagyis harmonizált a majdnem havas esővel (amelyik szintén jól esett :-) és még azt is sikerült valahogy elérnem, hogy a futósapkámat se fújja bele a szél a tóba, na, ezért a célért már elég szemfülesnek kellett lennem.
Ez a november egyébként elég nehezen alakul, a heti százak megyegetnek, de az most már majdnem kevés, a továbblépés pedig nem tűnik könnyű mutatványnak. Most elhatároztam, hogy jövő héten megpróbálok hozzácsalni egy keveset mindegyik futáshoz, mondjuk két kört, mert sok kicsi sokra megy. Majd meglátjuk, a mai kihívás csak 10-12 kilcsi, de a tegnapi 30 után az se tűnik gyerekjátéknak. Egyáltalán, azt érzem, hogy ebben a futásban valahogy a gyerekjáték vonal nincs igazán képviselve. Annyit futok, hogy valamilyen csúcsot szinte mindig megdöntök, de mire odaérek már menni is kell tovább. Folyamatosan ösztököl a végcél, amelytől még mindig elég messze vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése