2016. november 14. (601. nap)

A tegnapi futásom volt a második olyan, amelyet egy 30 km-es táv megtételét követő nap követtem el. Az első ilyen alkalom során eléggé féltem (egyébként alaptalanul), most viszont egy kicsit bátrabban vágtam neki, és nem is sikerült rosszul, az erős szelet jól álltam, és a végére kifejezetten belelendültem a mozgásba. Van egy olyan érzésem, hogy egy ilyen felkészülés nem csak a testet edzi, hanem mentálisan is megerősíti az embert, vagyis felnevel benne egy egészséges önbizalmat, "meg tudom csinálni" típusú lelki potenciálokat telepít belé, és ez legalább annyira fontos, mint a láb vagy a keringési rendszer terheléshez való szoktatása. Amikor az ember nekivág egy ilyen kalandnak, akkor még elég bizonytalan, hiszi is meg nem is, hogy lehetséges négy nap alatt 200 km-t futni, és ez még nem elég, ennél több határozottságra van szükség a teljesítéshez, fokozatosan meg kell erősödnie benne annak a meggyőződésnek, hogy igen is menni fog, vagy legalábbis annak, hogy jó esély van rá.