2015. december 25. (278. nap)

Még mindig beteg vagyok, illetve semmi hangom sincs. Próbálok elcsendesedni, és hosszú idő óta most először ez sikerül is egy kicsit, de még mindig nem eléggé. Legalábbis nem eléggé ahhoz, hogy számottevő javulás álljon elő az állapotomban. Így, persze, szóba sem jöhet a sportolás, ami elég nagy baj, de akkor sem tudok változtatni rajta. Évek óta minden december 24-dikén futottam, ma viszont ez nem jött össze. Helyette elméleti edzést tartok, vagyis fejben futok. Mert az embernek akkor is benne kell maradnia a lendületben, amikor arra a teste nem képes. Benne kell maradni a lendületben, és örülnie kell annak, hogy van valami, ami viszi őt előre. Engem visz, sodor az élet, és ez nagyon jó. Jönnek a feladatok egyre-másra, jönnek helyzetek, a gondolatok, az inspirációk, és most mellesleg jön pár nyugodtabb nap is, amikor adódik egy kis nyugalom. Aztán majd meglátjuk, szeretnék már túl lenni az összes nyavalyán, mert ezt a blogot eddig túlságosan is uralták a nyavalygások. Nem azért kezdtem el írni 278 nappal ezelőtt, hogy egy csomó szenvelgő siránkozás legyen belőle...