2015. május 4. (43. nap)

Tegnap bánatomban elmentem bicajozni, és egész jó volt, azt hiszem csütörtökön megint elmegyek. Van itt egy 25,5 km-es kör, kis rá- és levezetés még hozzájön, akár hétköznap este is megoldható egy iramodás rajta. Szóval a kerékpározás megy, csak az a baj, hogy a futás sokkal spirituálisabb és sokkal személyiségformálóbb sport lenne. Vagyis nem ez a végcél, de a ciszta határozott lelohadásáig nem kísérletezem mással. Mozogni kell, az tiszta sor, a lábamnak se tenne jót az ágynyugalom, de az is biztos, hogy a futás egyelőre nem jöhet szóba. Nagyon foglalkoztat az, hogy mi okozta ezt a sérülést, illetve ezt a tulajdonképpen legalább két éve húzódó nem nagyon súlyos, de azért krónikus abnormális lábállapotot. Nagy a gyanúm, hogy az okok oka nem fizikai, és ezért a teljes gyógyulás sem képzelhető el pusztán fizikai kezelésekkel, bár valószínűleg azokról sem szabad teljesen lemondani. Éjszakára felpolcoltam a lábamat és be is borogattam, és így fogok tenni ma is. Nem egy egyszerű történet ez, de nem baj, leküzdöm azért!