2015. október 11. (203. nap)

Kimaradt egy hét írás, sőt egy hét futás is, de még a tegnapra tervezett kerékpározást sem sikerült nyélbe ütni a zuhogó eső miatt, igaz, az utóbbi feletti bánatot egy nagyon jól sikerült kirándulás feledtette. (Erről fogok írni bővebben is.) Az egész hetet Szerbiában töltöttem, reggeltől estig dolgoztam, estétől sokáig szerb munkatársaim (de nyugodtam mondhatnék barátokat is) vendégszeretetét élveztem, és utána aludtam egy kicsit mindig. Most Szófiában, a reptéren egy elég jó muffin és egy felejthető gépi cappucino mellett próbálom megvonni a mérleget, amely összességében nagyon pozitív. Ha mindenütt olyan emberek élnének, mint amilyenekkel én itt együtt dolgozom, akkor nem lenne semmi baj a Földön. Szegények, mint az ujjam, de élet és szeretet annyi van bennük, hogy sokszor túl is csordul. Valószínű, hogy nem a depresszió fogja eltemetni őket.