2015. október 31. (223. nap)

Kicsit nehéz időszak van most, a másik blogom dübörög, pedig lehet, hogy inkább ennek kéne. A futás megyeget, legalábbis a három erdei kör, a tünetek is múlóban, de azt azért nem lehet mondani, hogy átütő változás lépett fel. Pedig a végcél az átütő változás, újragondoltam pár dolgot, és megint úgy érzem, hogy ezt a harcot pár hosszú futásért még végig kell csinálnom, mert vannak itt rejtett mondanivalók, amelyeket valahogy felszínre kéne hozni. Tegnap elmentem egy régi barátomhoz, aki mellesleg gyógytornász, és előadtam neki a térdfájós történetet. Nem sokat gondolkodott rajtam, azonnal megkérdezte tőlem, hogy szoktam-e nyújtani sportolás után. Mondtam neki, hogy nem nagyon, mire ő azt mondta, hogy akkor meg min csodálkozom. Rögtön adott 5-6 gyakorlatot, amelyet el kell végeznem minden futás után, és úszni is elküldött. Szóval van tennivaló bőven, ellentétben az idővel, amiből viszont alig egy kevés áll a rendelkezésemre. Ez azt jelenti, hogy további változásoknak kell következniük, ha tetszik, ha nem, hiszen a másik lehetőség nem más, mint a futás feladása, amelyről viszont éppen az előbb írtam, hogy nem játszik. Az élet nem könnyű, pedig a keresetem alapján benne vagyok a világ felső 10%-ában. Sőt lehet, hogy még az egészségem alapján is!