El vagyok maradva a napló írásban, pedig van anyag. Tegnap megint futottam a kondi teremben, a futópadon, és nem sikerült nagyon jól, de azért igazán rosszul se. Úgy éreztem, hogy az a pad, amelyiken tegnap edzettem, kicsit gyorsabban ment a többinél, de lehet, hogy csak érzékileg csalódtam, elég az hozzá, hogy szerettem volna túlmenni a félórán, de végül 27 perc után le kellett álltam, annyira elfáradtam, hogy az utolsó három percet már nem akartam kiszorítani. Jó hír viszont, hogy ma, egy nappal később semmi utóhatás sincs, és holnap nagy valószínűséggel megint fogok edzeni. Régen voltam már ennyire rendben lábilag. Átgondoltam más dolgokat is. Van a nagy álmom, amivel az egész napló írás indult, de nem tudom, hogy reális-e. Szeretném, ha reális lenne, de nincs illetékességem arra, hogy belegyömöszöljem az életembe. Ha kiadja magát jó, ha nem, akkor más lesz jó. Azt hiszem az ember nem állhat hozzá máshogy az álmaihoz.
Ui: az olvasottsági statisztikát nézegetve mostanában azt veszem észre, hogy egyre több ukrán olvasóm van, legalábbis olyan, akinek az internet szolgáltatója ukrán. Talán kárpátaljai magyarok vagytok, talán nem, nem tudom, de mindenképpen örömet jelent a látogatásotok. Kicsit elképzelem, hogy mennyire nehéz lehet az élet Ukrajnában, gondolok sokat Rátok, azokra, akik ott élnek. Tartsatok ki, szurkolok Nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése