2016. április 16. (391. nap)

Azért jöttem, hogy újat keressek, hogy az embert magamban felfedezzem. Nem azt a részét, amelyet a külső hatások formáltak ki belőlem, hanem azt a mélyét, akiért annak idején megszülettem. Életem minden eseménye és minden belső indíttatása azért van, hogy azonos legyek magammal, azzal a belső lénnyel, akit az első perctől fogva magamban hordozok. Nincs érték önmagában, minden érték csak annyiban az, amennyiben belső lényem kibontakozását segíti. A legfőbb érték nem kívül van, a legfőbb érték magunk számára mi magunk vagyunk. Dolgom ezt az értéket ápolni, illetve felnevelni, ennél hasznosabb, nagyobb, egyetemesebb feladatot elképzelni se lehet. Ezen az úton most a futás az egyik eszköz, mely olyan természetesen termett előttem, mint ahogy tavasszal az ibolya hajt ki a földből. Jó a lábamnak, jó a lelkemnek, jó mindennek. Fárasztó, de nem nagyon, egyelőre nem kíván túl sok lemondást, a heti három alkalom igazán könnyen hozható. Hogy később mi lesz, nem tudom, de bízom abban, hogy meg fogok erősödni, sőt összeszedettebbé is fogok válni, és menni fog a több edzésmunka, amikor majd lépni kell tovább. Csütörtökön volt egy 10 körös Sóstó oda-vissza, holnap pedig egy újabb félmari vár a Margitszigeten, de az is lehet, hogy kicsivel többet is ki fogok hozni belőle. Jól lesz ez az egész, egyelőre legalábbis rendben van, a többiről pedig a jövő idő fog gondoskodni :-)!