Eltelt a felkészülés egyik fontos és sikeres hónapja, mely nem kevés tanulságot is hozott. Példának kiválóan megfelel az, amelyik csütörtök este képződött, az egyébként jól sikerült félmaratoni távú futás után hazaérve arra lettem figyelmes, hogy testem néhány részén foltokban rám ömlött valamilyen kiütés, amely először nem nagyon lepett meg, mert máskor is előfordult már hasonló, de amikor szinte robbanásszerűen továbbterjedt mindenfelé, és végül a bőrfelületem harmadát-felét is beborította, kezdtem rosszul érezni magam. Gyorsan megittam egy kálcium pezsgőtabletta duplát, levetkőztem anyaszült meztelenre, úgy nyújtottam, majd (még mindig meztelenül :-) lezuhanyoztam, de a kiütések nem nagyon múltak, sőt a végére még az erő is kiment belőlem, le kellett feküdni pár percre. Aztán még történt pár apróság, de végül elég hamar, egy-két órán belül teljesen felépültem, vagyis tényleg csak egy átmeneti zavar támadt. Nyilvánvalóan megborult valami az ionháztartásom körül, amiből az következik, hogy ezentúl jobban kell majd figyelnem arra, hogy bizonyos nyomelemek megfelelő mennyiségben bekerüljenek a szervezetembe. Meg fogom tenni a szükséges intézkedéseket :-)!
Amúgy a hónap mérlege nem rossz. Igaz, hogy a tervezett 200 km helyett csak 180-at teljesítettem, de ez nem dráma, sikerült elég jól összhangban maradnom többi körülményeimmel, a futás miatt nem maradt el más lényeges dolog, és ez nagyon jó és fontos is. Futottam 3 félmaratont, és egy 20 km-eset, ilyen hónap eddigi egész életem során se volt túl sok, az elmúlt években pedig hasonlónak még a közelébe se jutottam. Mindez a felkészülés negyedik hónapjában történt meg úgy, hogy januárban tényleg a nulláról indultam, vagyis nem lehet okom a panaszra. Viszont közben nagyon világos előttem az is, hogy nem fizikai teljesítményeket kell hajszolnom, hanem bele kell lazulnom a futásba. Ez azért érdekes kicsit, hisz úgy kell csinálnom egy kívülről áldozatot követelőnek tűnő edzésmunkát, hogy azt közben belülről egyáltalán ne érezzem annak. Őszintén megmondom, hogy ez nem könnyű, sőt nehéz, sokkal nehezebb, mint a fizikai része. De hát pont attól van értelme...
Májusban el kell kezdeni a hegyi futásokat (már kértem Zolit, hogy jövő pénteken jöjjön el velem Tokajba), hogy a június őrültség (Bükki Hegyimaraton) azért ne legyen alapból esélytelen, ezen kívül egyszer szeretnék öt olyan nap alatt három félmaratont futni, úgy, ahogy áprilisban futottam öt nap alatt háromszor 15 km-t. Lehet, hogy a futások számát is növelni kéne picit, de azt erőltetném a legkevésbé, úgy érzem, hogy most még tökéletesen rendben van a heti szűk (vagy nem szűk) három. Nem holnap lesz a Balaton körüli futás, értelmetlen lenne túl hamar elkezdeni a futóalkalmak sűrítését. Kell az ív, kell a jó rávezetés, és azon az íven előrébb lenni ugyanolyan rossz, mint a lemaradni rajta. Szóval elég összetett dolog ez az egész, mindig ugyanoda jutok vissza :-)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése