2015. május 29. (434. nap)

Tegnap újabb öt kört futottam a szigeten, igaz most hét perccel tovább tartott, mint a múltkor, de ez önmagában nem aggaszt különösebben. Sokkal nagyobb kérdés az, hogy mi lesz majd a hegyi maratonon a 26. km után vagy a szintkülönbségek miatt már jóval hamarabb. Mert tegnap se bírtam volna sokkal tovább futni. Jó, nyilván sokkal óvatosabban kell majd nekivágni, nyilván fejben, szívben, összeszedettségben, higgadtságban fog eldőlni a jó része, vagyis olyan dolgokban, amelyekben nem érzem magam cefetül erősnek. Szó-mi-szó, ettől a hegyi maratontól most parázom azért. Az elmúlt két hónapban volt összesen 10 félmaratoni vagy azt meghaladó távú futásom, háromszor futottam a Kopaszon, Tokaj mellett, ezzel eddigi életem legintenzívebb futó két hónapja van mögöttem, de arra nyilvánvalóan kevés volt, hogy komolyabb biztonságérzetet adjon. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a verseny nem az lesz, amelyen a biztos teljesítés előre borítékolható, és akkor még finoman fogalmaztam. Viszont akit nem érnek kudarcok, az nem vállal elég kockázatot, más szóval elég unalmas mindig olyat csinálni, amelynek a kimenetelét illetően nincs komolyabb kétely. Az élet akkor kezdődik, amikor az ember nem tudja, hogy mi lesz, mondta Tolsztoj. Lehet, hogy ő is a hegyi maratonra gondolt?