2016. május 7. (412. nap)

Tegnap délután Zolival átfutottunk Tokajból a tarcali bányatóhoz és vissza a Kopaszon át. A Bükki Hegyimaraton össztávjával nem vetekszik ez az útvonal (mindössze szűk 16 km a 42 km-es maratonnal szemben), de a le-fel szintek, meg a terepnehézség azért nem elhanyagolható. A hegy mindkét oldalán vannak futhatatlanul meredek szakaszok, amelyeket még gyalogolva is épp elég megmászni, és az erdei ösvényen bizony nagyon kell figyelni a kövekre, a felület egyenetlenségeire is. Zoli rengeteget futott már a Kopaszon, de nekem mindez még új, mint ahogy új volt az a csodálatos kilátás is, amely a hegy Tarcal felőli oldalán, a szőlőskertek felső fertályából tárul az arra járók (futók) szeme elé, és új volt az a gyönyörű völgykatlan is, amelybe a bányató színtiszta vizével együtt varázslatos tájképet fest, akárhonnan is nézi az ember. Megdöbbentem, hogy 35 évi nyíregyházi életem során tulajdonképpen még hírét se hallottam ennek a lakóhelyemtől körülbelül 35 km-re fekvő csodának. A futókirándulás végül a nehézségei ellenére is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és próbálok majd hasonló alkalmakat találni máskor is. Jövő csütörtökre például már beütemeztük a következő fordulót :-)!