2016. október 6. (562. nap)

Két napja futottam harminc kilométert, mert már nagyon hiányzott egy hosszabb táv, de tegnap semmit se, és ma se, pedig szerettem volna, de olyan sokáig eltartott az esti telefonbeszélgetésem, hogy utána már nem volt sok kedvem elindulni, a zuhogó eső pedig teljesen meggyőzött a futás lehetetlenségéről. Holnap megint futni kell legalább egy félmaratont, hogy ne csússzak el nagyon. Érdekes dolgok történnek a magánéletemben is, az az érzésem, hogy sok embernek jelentek nehéz kérdést, illetve egyre többnek. Sokan nem tudnak mit kezdeni velem, pedig igazán semmi különös sincs abban, amit csinálok és/vagy írok. Nem egyértelműen örülök annak, hogy ez így van, de egyelőre nem tudok változtatni rajta. Hát ilyen az, amikor az embert küldik valahova? Lehet, de biztosra nem tudom megmondani. Majd kiderül, úgyis az lesz, aminek lennie kell. A futással meg az összes többi dologgal is...