2016. október 19. (575. nap)

Az utóbbi napokban sokat futottam, és keveset írtam. A hat egymást követő 16 km-es futónap fizikailag nagyon jót tett, de érzem, hogy nem billenhetek el a kilométerek gyűjtögetése felé. Fizikailag ez most kevésbé holt pont, mint lelkileg. Mért futok? Hogy legyen egy mutatós futónapló sok bejegyzéssel és viszonylag nagy számokkal, vagy van ennél nemesebb célom is? Mért kezdtem bele ebbe a rengeteg időt felemésztő vállalkozásba? Mert valahol éreztem, hogy egy komolyabb fizikai próba, és minden ami azzal jár, nagyon hiányzik az életemből. Nagyon kényelmes életet éltem, illetve nagyon egysíkúak voltak a kihívások benne, és ezt akartam egy kicsit ellentételezni. Jó, hogy futok, de nem szabad szem elől téveszteni a végcélt, a nagyobb vizualitást, amely kevésbé kötődik a minket felnevelő közeg sajátosságaihoz, és jobban kötődik az ember alaptermészetéhez. Azt hiszem, hogy a mi kis civilizációnk nagyon ránk telepszik, vasmarokkal tart minket fogva életben maradásunk anyagi feltételeinek biztosításáért cserébe egyre többet akar elvenni belőlünk magunkból. És a vicc az, hogy ezt nagyon könnyű lenne hagyni, talán az lenne a legkönnyebb, de abban minden emberit felőrölnénk lassan, illetve hagynánk, hogy minden emberi felőrlődjék. És az mégsem lenne jó, annak nem szabad bekövetkeznie...