Kedves Sporttársaim!
A minden egyéb szempontból nagyon sikeres és elképesztő élményt jelentő brazíliai kiküldetésem keresztbe törte a balatoni futásra való felkészülésemet, ezen nincs mit szépíteni. Illetve ez nem a helyes megfogalmazás, mert a keresztbe törésről nem a brazil projekt tehet, hanem én, a brazil projekt csak a keretet szolgáltatta hozzá. Nem térek ki a részletekre, a lényeg az, hogy azt hittem, egy ilyen versenyre pusztán azzal, hogy futok egy csomót, elég nagy biztonsággal fel lehet készülni. Most keserűen kell látnom, hogy ez a prekoncepció - az én esetemben legalábbis - egyáltalán nem igaz. Hogy akkor mi kell hozzá, az egy jó kérdés, ezt szeretném most nagyon gyorsan kitalálni. Az elmúlt hetekben teljesen bizonytalan voltam, hiszen januárban a tervezett 500 km helyett még 100-at se futottam (azt hiszem, mert összeszámolni még nem volt bátorságom), és emiatt elég nagy viharok dúltak bennem. Az utóbbi napokban viszont elvonultak a felhők. Most beszéltem Zolival, ő azt mondta, hogy ne aggódjak, mert az állóképesség nem tűnik el egyik napról a másikra, egy kis rávezetéssel újra lehet éleszteni. Én ennyire optimista azért nem vagyok, de azt érzem, hogy egy kicsi esélyem azért maradt, és amiatt a kicsi esély miatt nem szabad feladni még. Vagyis a projekt megy tovább csak most már nincs benne az a sámli, hogy a sok futás majd betolja a szekeret, már csak azért se, mert sokat futni már nincs idő. Vagyis kell találni valami mást szekér tolónak, plasztikusan itt tartok, most ez a kihívás. Nem tűnik könnyűnek, de nem érzem, hogy a nem könnyűség elég alapot szolgáltatna ahhoz, hogy elmeneküljek előle. Talán még soha nem éreztem ennyire drámai erővel dörömbölni az ajtómon a már ezerszer elmondott szállóigét, hogy ha küzdesz, veszíthetsz, viszont ha nem küzdesz, veszítettél. Nincs más választásom tehát, menni kell, futni is kell egy kicsit, de főleg fel kell tárni valamilyen forrást magamban, amely kompenzálni tudja az elveszett sok száz kilométert. Kérem, hogy segítsetek ebben, kérem, hogy bízzatok, szeressetek. Soha nem volt még ekkora szükségem Rátok!
Leonidasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése