A vicc az, hogy ezt tényleg meg lehet csinálni, és még azt sem mondhatom, hogy nem tudom a módját, legfeljebb annyi állja meg a helyét, hogy azt a módot a hátam közepére se kívánom. Ugyanaz a módja, mint az élet egészének is, minden percét végtelen hálával és örömmel kell fogadni függetlenül attól, hogy a felületes szemlélő hogyan értékelné azokat a perceket. Csak ennyi! Tulajdonképpen azért vágtam bele, hogy ezt megtapasztaljam a saját bőrömön. És most itt állok a kapuban, és világos tudattal de remegő gyomorral szemlélem azt, aminek teljesen egyértelműen és természetesen jönnie kell. Az egész annyira logikus és kerek, hogy elképzelni se lehetne másképp. A Jóisten kitörölt egy hónapot a futónaptáromból, hogy ne a magam kis főztömben bizakodjak, hanem abba, ami ezt a projektet ellendítette, a vágyban, hogy átéljek valamit, és a tapasztalattól másmilyen emberré váljak. Így fogom fel, szolgálatnak egy olyan tapasztalat megszerzése érdekében, melyre nekem magamnak és a világ egészének is nagy szüksége van. Elengedtem egy kicsit, jöjjön, aminek jönnie kell, ama Leonidasz sem mondott mást Thermopüla előtt egy nappal :-)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése