Szia Gabi!
Majd a 348-as
piros rajtszámot
figyeld! Most éppen ott tartok, hogy muszáj sikerülnie! Muszáj!!!
Egyszerűen el sem tudok képzelni mást!!!!!!! Érted??? Érted, Te
ezt???????
Vagyis egy óriási változás történt az egy héttel ezelőtti lelkiállapotomhoz képest…
Kész őrület ez a futás!!! Nem tudom, mi jöhet még ki belőle, legszívesebben már holnap indulnék!!!
Leonidasz
Az egy olyan euforikus érzés volt, melyről elképzelni sem tudom, hogy honnan lett, de hát történt már pár furcsaság ebben a projektben ezen kívül is. Egyébként mindig minden változik, a lelkiállapotaim pedig különösképpen is. Amennyit lehetett, annyit visszahoztam a Brazília előtti formámból, nem is megy rosszul a futás, látható a futónaplóban is, hogy a napi húszakat elég stabilan tudom hozni, de ha arra gondolok, hogy első nap rögtön 6 órát kell futnom, de legalább öt és felet, és utána minden csak még rosszabb lesz, akkor azért kiver a hideg verejték. Vagyis egy dolgot tehetek, megpróbálok nem gondolni arra, hogy mi vár rám, illetve amellett becsületesen megfutom a felkészülés utolsó kilométereit, illetve összeszedem magam lelkileg. Az utóbbi azt jelenti, hogy ismét és egyre erősebben tudatosítom magamban a futásom célját, és odaszánom magamat erre a kalandra nyöszögés és sírás nélkül. Nehéz ennél többet mondani, de talán nem is kell egyelőre. Hiszem, hogy ez a futás egy találkozás lesz, egy soha korábban nem tapasztalt intenzitású találkozás magammal és a körülöttem lévő világ egészével. Egyébként ez az igazi cél, és nem a 196 km-es táv teljesítése, és ha az ember erre gondol, akkor a kétségtelenül felkavaró távlatok ellenére is meg tud nyugodni kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése