Éld át a lehető legnagyobb intenzitással annak a percnek a megismételhetetlenségét, egyszeriségét, csodáját, amelyik éppen zajlik. Nincs szebb, teljesebb, igazabb, tisztább himnusz, Isten dicsőítés, mint a jelen pillanat bátor kibontása, melyet nem puszta önérdekből, hanem a lét, a fejlődés, a kibontakozás egészéért teszel. Így kerülhetsz személyes kapcsolatba magaddal, embertársaiddal, sőt az egész világmindenség szellemi valóságával. Ez a három találkozás ugyanannak az egynek a három arca, melyet átélve letapadt energiáid egyre jobban fellazulnak, köteleid egymás után eloldódnak, életedet pedig a felkelő nap fokról-fokra áttüzesíti.
A hibáidnál ne ragadj meg, ember vagy, tehát természetes, hogy elbuksz, az is életed része, egyébként ha nem buknál el, nem szereznél tapasztalatokat magadról és a világról, tapasztalatok híján viszont nem fejlődnél, sőt olyan légüres térbe kerülnél, hogy a gőgöd egy pillanat alatt szétrobbantana. Ha hibáztál, rögtön állj fel, és menj tovább, mint ha mi sem történt volna. Tanulságát persze tudatosítsd magadban, de terhétől szabadulj meg, hagyd ott, ahol elestél. Annál jobb helyet nem találhatsz neki.
Ne félj a próbatételektől, sőt tedd próbára magad, ha alkalom kínálkozik rá! Próbatételek nélkül képtelen vagy változni, alakulni, formálódni, fejlődni, változás, alakulás, formálódás, fejlődés nélkül viszont halott ember lennél, egy halott ember pedig nem képes előremozdítani semmit, egy halott ember képtelen szeretni. Indulj el önmagad felfedezésére, fedezd fel a világot magadban, és fedezd fel magadat a világban, mert a világban vagy és a világ Tebenned.
Legyél tudatában annak, hogy egy hazug közegben élsz, amelyet őseid bűnei beszennyeztek, és generációk hosszú láncolatán keresztül a szennyezésbe - nagyrészt anélkül, hogy átgondolták volna - Téged is sokszor beleneveltek, belevittek, de legyél tudatában annak is, hogy létfeladatod az örökölt szennyezésekből való kikecmergés, e technológiailag nagyon fejlett, de emberileg végtelenül fejletlen "civilizációnak" a szellemi értelemben vett meghaladása és jobbá tétele.
Emberi kapcsolataidban ne légy egysíkú és ne légy önző! Ezen a területen nincsenek evidenciák, meg se próbálj sablonokat és szabályokat keresni, mert a köztünk, emberek között kifeszülő háló, szövet végtelenül összetett és állandóan és minden irányba lebeg, mindig más színt, más formát mutat, folytonos mozgása, pillanatokra sem szűnő hullámzása olyannyira hozzátartozik, ahogy a tengerhez is hozzátartoznak a hullámai. Egy gyönyörű bolygón élünk, amelyen az élet egészen különleges "véletlenek" elképesztő összjátékaként jöhetett létre, és ezen a bolygón összes egyébként nagyon is meglévő, valóságos különbözőségünket megelőzi az az összetartozás, hogy mi mindannyian ennek a Földnek a gyermekei vagyunk, mert ezt az összetartozást semmi, még a legnagyobb szakadások és a legnagyobb borzalmak sem tudják felülírni.
Ha férfi vagy, tiszteld a nőt, ha nő vagy tiszteld a férfit, úgy tekints rá, mint másik feledre, akit magadban hordozol, de aki mégis Rajtad kívül való. Tudd, hogy az életed nem tud kibontakozni, ha nem küzdöd le magadban azokat a gátakat, amelyek a másik nemből való társaddal történő egyesülésedhez vezető utadat elállják.
Legyél bátor, mert az ember legnagyobb kerékkötője nem a tudatlanság, hanem a félelem. A tudást meg lehet szerezni, a félelemtől megszabadulni sokkal nehezebb. A körülötted lezajló jelenségeket figyeld meg, értelmezd, gondold végig, hogy honnan lettek és azt is, hogy most milyen mechanizmusok tartják fenn azokat, de vizsgálataid során egyre kevésbé támaszkodj másoktól, kívülről jövő magyarázatokra, inkább saját válaszaidat küzdd ki, hozd fel szíved legmélyéről, gondosan tisztítsd meg azokat, azt add, azt mutasd be, ami onnan, a Te személyes lényedből fakad, azt a szintézist, amelyben ott csillognak persze a kívülről érkezett gyöngyszemek is, de amelynek a vezérfénye Te magad vagy és úgy, ahogy a lét egésze Téged, egyedül Téged szánt világítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése