2017. március 5. (712. nap)

Ma fogom lefutni az utolsó 30 km-eset, és ezzel a felkészülés lényegi része tulajdonképpen le is zárul. Ezután már csak rövid vagy max. közepesen hosszú távok lesznek laza tempóban egyre több pihenővel. Még mindig úgy gondolom, hogy a januári kihagyás nagyon belerondított az edzésmunkámba, de többet nem akarok beszélni erről, és főleg nem akarom ezt a körülményt ürügyként használni a megfutamodáshoz. Becsületesen le kell küzdenem ezt a zavaró részletet is, nyilván nem lesz könnyű, de teljesen normális, hogy az életben nehéz dolgok is adódnak, illetve úgy néz ki (és nem érzem, hogy ezt letagadni, elkenni vagy akárcsak szépíteni is kéne), hogy nekem most egy kicsi a nehéz részéből is kijut majd. Ha ez a becsületes küzdés sikerül, akkor a többi nem számít, ellenkező esetben viszont még az esetlegesen elért részeredményt is ki kell hajítanom a kukába. Szellemileg, emberileg félkész, javulni, érni akaró valaki vagyok, és egy ideje úgy gondolom, hogy ezt a javulást, érést életem mostani szakaszában a futás is segíteni tudja. Ezért csináltam eddig is, ezért vállalom most is, így állok oda a rajtvonalhoz, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Ha gondoltok rám, ha szerettek, az átjön minden elválasztó akadályon, és lelkesíteni fog. Vagyis futhattok velem, páran fizikálisan is, a többiek meg - ha van merszük - távolról, lélekben kövessenek ezen a balatoni körön :-)!

Leonidasz - megcselekedni amit megkövetel a haza!

Today I am going to run the last 30 km session and this will practically end my long preparation period. After that I will only do light trainings while taking more and more rest. I still think that the January pause impacted my form a lot but I don't want to speak more about it and especially I don't want to use it as a pretext to escape. I must correctly overcome this menthal barrier too, probably it will not be easy but it is quite natural that sometimes there are hard things in the life and I don't think that we should deny or hide them behind some nice projected scenes. It is also quite natural that a run like this means also some difficulties to struggle so no need to get surprised of them at all. If I manage to do well the difficult parts the result itself will not count at all, but if I don't manage, even the eventual partial results will be in vain. In a spiritual sense I am a semi-ripen, semi-finished person who wants to be more complet and better and for a certain time I have been feeling that running can help me on this road. This is why I started the trainings this is why I did more than 3000 kms already and this is how I go to the start line. After that we will see what will happen. If you think of me, if you love me, it will pass through from anywhere and it will support me. That is to say you can run with me, some of you even physically while the rest - if you are brave enough - can follow my Balaton circle from far away.

Leonidasz - obedient to the word