2017. március 23. (a verseny első napja)

...a folytonos veszélyben bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat...

Nehéz ezt leírni, mert a balatoni futás azért nem egy koncentrációs tábor, akárhogy is nézzük, viszont az igaz, hogy nagyon nyugodtan vágtam neki a mai távnak, és nem is értem, hogy minek köszönhetően. Délután pedig az alábbi köremailt küldtem el sokaknak:

Sziasztok!

Jelentem élek Az első 48,5 km le van küzdve és nem is rosszul 6:35-ös ezrekkel sikerült vagyis jóval a szintidőn belül (ahhoz elég lett volna 7:30-asokat futni) Az első felét kifejezetten élveztem de a végére sem törtem össze teljesen vagyis nem olyan rossz az ábra Az már biztos h ez a futás egy teljesen új dimenziója köze sincs ahhoz amit eddig csináltam Az is biztos h nem a mai nap volt a legszenvedősebb sőt valószínű h ennél csak nehezebb lesz a következő három de ebben nincs semmi meglepő és még vannak tartalékaim vagyis nem rinyálok hiszen nem azért jöttem h negatív érzéseket keltsek bárkiben Támogató rám gondolásaitokat viszont nem csak elfogadom de kérem is

Gyuri / Leonidasz

Aztán estére egy kicsit lement rólam a nyugalom, pedig reálisan akár maradhatott volna is, hisz a mai nap nem igen sikerülhetett volna ennél jobban. Masszázst kaptam a fiamtól, vacsorát a csapattársaimtól, melegszik a fürdővíz, egy óra múlva már ágyban leszek. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a holnap. Csak semmi negatív érzés...