Szóval az a tudatosság... Hogy minden valamiért van, és minden üzen valamit. Nem kéne ezt elfelejteni, illetve mindig ezzel a tudattal kéne jelen lennünk a saját életünkben. Mert ahhoz túl rövid a nekünk rendelt idő, hogy napjaink túlnyomó részét kábultan töltsük el.
Remélem, hogy meg fog gyógyulni a lábam, és tudok majd futni. Jól mozog, nem merev, nem fáj, de a ciszta még mindig ott van. Néha egyáltalán nem érzem, máskor visszajön, és azonnal kitapintható. Most jön négy nehéz hét (talán lesz benne egy kerékpáros hétvége), utána pedig megyek Ausztriába bicajjal a keresztfiam társaságában. Július vége az utolsó dátum, amikor még elkezdhetek futni a projektem megvalósításáért, mert ha akkor sem csapok bele a lecsóba, biztos nem tudok felkészülni. Eléggé úgy érzem, hogy főleg rajtam múlik a gyógyulás. Kell egy nagy váltás, egy új szemlélet, melynek jótékony hatásai mindenütt jelentkezhetnek majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése