2015. június 2. (72. nap)

Szolgálni valakit, aki bennünk él. Nevezhetjük Istennek, de mondhatjuk rá azt is, hogy lélek. Hívhatjuk önmagunk legtisztább, legszemélyesebb belső valóságának, de fogalmazhatunk úgy is, hogy ő az örök gyermek, aki megszületett velünk, és azóta vár arra, hogy kibontakozhasson bennünk. Az elnevezés mindegy, hiszen ott belül már minden egy és ugyanaz. Személyes lényünk és az élő mindenség ott bent összeér, tökéletesen összeolvad, eggyé válik, még akkor is, ha ezt a találkozást sokan (például a vallásos emberek) nem merik megérteni. Teljesen mindegy, hogy milyen szavakkal beszélünk róla, a szóhasználat nem számít, a lényeg az, hogy felelősséggel tartozunk érte...