2015. június 7. (77. nap)

Szép, mesebeli számhoz érkezett a napszámláló, és szép volt a hétvégi kerékpározás is Kékedre, pénteken oda, vasárnap pedig vissza Nyíregyházára. Az alábbi térkép az odautat ábrázolja, ez 125 km volt, és a megállókkal együtt 9 és 1/4 óra alatt teljesítettem, míg a 122 km-es (városhatártól mért) nettó távra hajszál pontosan 7 óra nettó (nyeregben töltött) idő adódott. Mindez nem valami nagy dicsőség, de ha hozzávesszük, hogy a táv jó részét kisebb-nagyobb ellenszélben kellett megtenni (főleg a Bodrog völgyében ért kellemetlenül az erős északkeleti szél), és azt is, hogy még eléggé a szezon elején vagyok (hiszen ez még csak a második 100 km feletti nap volt a jó másfél éves kihagyás után), akkor nincs ok az elkeseredésre. Ha meg az ember a tájban is gyönyörködik a kerékpározás közben, akkor legfeljebb a gyönyörűségtől fakadhat sírva, hiszen meghatódva kellett szembesülnöm azzal a számomra eddig még ismeretlen ténnyel, hogy a Pálháza-Kéked közti útszakasz hazánk egyik legszebb útvonala. A lábamnak kifejezetten jót tett az erőkifejtés, főleg a visszaút, de sajnos a ciszta még mindig ott van a belső térdhajlatomban. Vagyis a kerékpározás menni fog, de a futás még mindig várat magára. Nem ez életem egyetlen bizonytalansága, eléggé megkínoz pár dolog, de azt hiszem, hogy így van rendjén, hiszen az ember a kellemes körülményekbe képes annyira belesüppedni, hogy utána teljesen megfelejtkezik magáról. Remélem, hogy tudok majd futni is, de egyelőre a kerékpározásnak is nagyon örülök, a többi pedig a Jóisten kezében van.