2015. június 26. (96. nap)

Gyógyul a lábam, csak ritkán és akkor is csak alig tudom kitapintani a cisztát a térdhajlatomban. Nem így terveztem az első három-négy hónapot, de hát az ember mindig mást vár, mint ami valójában történik. Most, két héttel a nagy bicajtúra előtt nincs értelme elkezdeni a futást, de utána nem lesz kec-mec. Két nagy kérdés van:

• Valóban meggyógyult-e a lábam? Annyira, hogy futásra is alkalmas, még hozzá nem is kevés futásra?
• A lábfájás miatt eddig kimaradt idő behozható-e a felkészülésre fordítható hátralévő idő alatt?

Mind a kettő mélyre hatol, és biztos választ egyelőre egyikre sem tudok adni, sőt azt hiszem, hogy a bizonytalansággal, amely ebből a képtelenségből fakad - hacsak nem tapasztalok egyértelműen gyors negatív fejleményeket - még egy jó darabig számolnom kell. Hát ha számolnom kell, akkor számolok vele, ne legyen Leonidasz a nevem, ha megfutamodok ilyen apró-cseprő kiszámíthatatlanságok elől :-)!