2016. március 10. (354. nap)

Ma úgy mentem el az edzőterembe, hogy ha csak lehet, szeretnék 14 km-t futni. Lehetett :-)! Picit küzdelmes volt, de azért sikerült. Ezeknek a kicsit már hosszabb futásoknak az lesz a nyitjuk, hogy mentálisan, türelemmel kell majd elviselnem a hosszabb időn át tartó erőfeszítést. Egyébként ez még csak a kezdet, bár az igaz, hogy a futópad monotonabb, mint a szabadban, az erdőben futni majd. Ezzel a mai futással egyébként el is értem egy kis lokális csúcsra, mert egy hét múlva startol a Balaton kör, vagyis most már az arra való rápihenés kezdődik. Szombaton vagy vasárnap könnyű futás, hétfőn és szerdán teljes lazulás, kedden kis átmozgatás, van már ebben némi rutinom, nem kell nagyon félteni engem :-)! Rettentő kíváncsi vagyok, hogy az idén hogy fog sikerülni ez a balatoni kiruccanás. Nyilvánvalóan lazán és óvatosan kell majd futnom, hisz a felkészülésem sajnos nem nevezhető normálisnak, lényegében két hónapja futok, és ez ahhoz képest, amit ez a verseny igényelne, ennyi édes kevés. Viszont tavaly sem, sőt tavaly előtt sem volt jobb a helyzet, és valami azért abból a kettőből is lett, vagyis nem vagyok nagyon elkeseredve. Illetve egyáltalán nem vagyok elkeseredve, mert egészséges a lábam, és ez most minden másnál többet ér.