Zolitól már nem kevés inspirációt kaptam, de pár napja megint csaknem elszédültem, amikor a telefonom kijelzőjén az alábbi általa küldött szövegrészlet jelent meg:
Csak szimbólum a hegy és a hegymászás; Minden valamirevaló embernek kell hogy legyen egy Matterhornja, amit tűzön vízen keresztül, meg akar mászni. Nem a Matterhorn a szép, ha mégoly festőien is világítja meg a hold, hanem az a szép, hogy vannak matterhornjaink, melyek kikényszerítik belőlünk az igazi emberi magatartást: a küzdést. Nem a küzdést a létért, hiszen éppen ez az, ami bennünk az állattal közös, hanem a léten felüli küzdést: azt a küzdelmet, amit nem az élet szükségletei kényszerítenek ránk, hanem emberi mivoltunk: a szenvedély. Az állatnak nincs szenvedélye. Él és meghal, közben küzd a létért, ez a dolga. Az ember ott kezdődik, ahol túllép azon, ami benne csak biológiai, átadja magát a szenvedélynek, a léten felüli küzdelemnek. Egyedül ez lehet szép.
Ez az idézet Benedek István Csavargás az Alpokban című könyvéből való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése