A tegnapi 19,6 km legalább úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Óvatosan kezdtem, mert tudtam, hogy bátorság próba is lesz, viszont kiálltam az utóbbit, taktikus versenyzéssel a lehető legtöbbet hoztam ki magamból, vagy csak nagyon kevéssel maradtam el attól. A szakasz pikantériája a Bercsényi lejtő az utolsó hatszáz méteren, amelyet természetesen felfelé kell megtenni. Abba a szakaszba szinte mindenki belesétált, én viszont végigfutottam rajta, Zoli a megmondhatója, mert velem futotta az utolsó métereket. Aztán még történt pár nagyon jó dolog (de ez egyáltalán nem meglepő, sőt a zárónapon szinte törvényszerűnek mondható), leginkább az, hogy találkoztunk egy csomó boldog futóval, hát, soha rosszabbat senkinek :-)! Végül pedig eljött a csomagolás, és a hazaindulás pillanata is, na, az már nem volt annyira könnyű, mint az előtte eltelt órák sora, de hozzátartozik minden szép élményhez az is, hogy egyszer vége lesz.
Ha össze akarom foglalni a három napot, akkor azt kell mondanom, amit az előbb az utolsó napi szakaszról mondtam, a lehető legjobb forgatókönyv valósult meg. Sikerült három jót futnom úgy, hogy a lábamat semmilyen káros következmény nem érte, sikerült felszednem magamra megint egy csomó motivációt a jövő évi egyéni teljesítéshez, és sikerült néhány embernek egy-két boldog pillanatot szereznem. Kell ennél több az élethez? Igen, de folyamatban van az is :-)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése