2016. december 16. (633. nap)

Hát, olyan rossz hetem már régen volt, mint ez a mostani. Valami nincs rendben a gyomrommal se, de nem ez az egyetlen baj, illetve nem tudom, hogy amiatt nem megy a futás, vagy valami más okot kell keresni az utóbbira. Szerdán pórul jártam a stadionban, a 18-dik körben (úgy 10,6 km körül) váratlanul meg kellett állnom, rám jött egy ellenállhatatlan hasmenés, de olyan rettenetesen mereven futottam addig is, hogy kész megváltás volt ez a kimenetel. Tegnap már nem volt hasmenés, de a merevség csak fokozódott, és 21 kör (12,6 km) után ismét feladtam. Ma már nem vagyok olyan merev, talán sikerülni fog a félmaraton, de azért mérget nem vennék rá, főleg, hogy még mindig háborog a gyomrom méreg nélkül is. Illetve nem csak a gyomrom háborog, hanem én magam is. Lehet, hogy tényleg csak fizikai okai vannak ennek a hullámvölgynek, de én azért változtatni szeretnék megint, hiszen a fizikától függetlenül is érzem, hogy ebben a télben egyre nehezebben szánom rá magam a minden napi futásokra, és ha összeadom, hogy mi minden vár még rám március 23-ig, akkor fel kell magamat tuningolnom egy kicsit, hogy ne adjam fel. A feltuningolás tulajdonképpen nem más, mint annak az újragondolása, hogy miért és hogyan is kell ezt csinálni. A miért elég világos, ha nem mennék bele ebbe a helyzetbe, akkor soha sem szembesülnék azzal, hogy milyen vagyok ott, és ez a tapasztalat - úgy érzem - vészesen hiányozna az életemből. Van ez a nagy szemléletváltás bennem, mely az elmúlt évek során érett be, rengeteget írtam már róla, férfi beavatás, szembesülés életem egy csomó eddig elhanyagolt vezérmotívumával, és ez is igényel egy fizikai kihívást, illetve annak a leküzdését. A hogyan is érdekes, mert úgy biztos nem lehet, hogy feszülök neki, mint süket a csengőnek. Talán az elegendő-megtartó kettősség a legjobb szó rá, illetve a tudatos odaszánás. Az előbbi az, hogy komolyan veszem, de közben tudom, hogy a történet tőlem függetlenül is zajlik, az utóbbi az, hogy engedelmesen teljesítek, hiszen az egész életem arra van, hogy szolgáljak, szolgáljam saját személyiségem, saját emberségem kibontakozását. Azért jó lenne túl lenni ezen a holtponton...