2016. február 2. (317. nap)

"Megragadni, ami adódik, anélkül, hogy erőltetni akarnék bármit is." Ezt az idézetet kaptam ma Zolitól, és most azért teszem ide, mert gyönyörűen kimondja azt a viszonyt, amelyet én most ezzel a célkitűzésemmel tartok. Csinálni, amíg lehet, amíg van, de nem ráfeszülni, hisz erőltetve, görcsösen eleve esélytelen. Ahhoz ez túl nagy falat, hogy erőltetni lehessen, úgy biztos nem fog sikerülni. Azt gondolom, hogy ez a balatoni futás még benne van az életemben, van egy ilyen érzésem már régóta, de, persze, ez csak érzés, és az is lehet, hogy tévedek. És ha majd látom, hogy tévedek, akkor abbahagyom. De, most még nem, mert most még ott tartok, hogy hátha benne van! Hátha! Most azért futok, mert nincs bizonyosságom az ellenkezőjéről :-)! És amíg ez a helyzet fennáll, addig fogok futni...