Leonidasz naplója: 2016. február 3. (318. nap)

A legnagyobb kísértés, amely embert érhet az, hogy túl kevéssel beéri (Thomas Merton)

You must do the things you think you cannot do (Eleanor Roosevelt)

Amit az ember ki tud gondolni az eszével, az semmi ahhoz képest, amit le tud győzni a szívével.

A világ annyit változik tőlünk, amennyit mi magunk hajlandóak vagyunk változni érte.

Egy hosszú futás ugyanazért nehéz (és ugyanazért felemelő is), mint az élet összes többi komoly dolga. Olyan falakon viszi át az embert, amelyek mögé utána már nem tud visszahúzódni.

Azért futok, mert jobb ember akarok lenni.

... a szeretni tudás és a futás szeretete összefügg. A szeretet mechanizmusa biztosan ugyanaz: az ember mindkét esetben elengedi a saját vágyait, félreteszi azt, amit ő maga szeretne, és megbecsüli azt, amit kap ... aki eredményes az egyikben, annak a másik is jobban megy. (Christopher McDougall: Futni születtünk)

A Leonidasz nevet nem én találtam ki magamnak, egyszer csak előbukkant a semmiből, mondjuk, hogy az egyik legjobb barátom közvetítésével érkezett. A napló életem mostani szakaszáról próbál mesélni, "báját" pedig pont az adja, hogy nem akar semmilyen biztonságot adó időtávlatba burkolózni, pont úgy akar íródni, ahogy az élet zajlik, pont abban a megfoghatatlanságban, amely az életet jellemzi, miközben érezzük azért, hogy van valami vagy valaki, aki az egészet összetartja. A bejegyzések blogszerűen fognak megjelenni, mindig a legújabb lesz legfelül, de aki nem folyamatosan olvassa a naplómat, attól azt kérem, hogy inkább a valós idősorrendben, vagyis lentről felfelé haladjon. Akkor nagyobb az esély arra, hogy a folyamatot is érzékelni fogja, mely sokkal fontosabb, mint az egyes bejegyzések magukban, a történések vonulatából kiszakítva.

Leonidasz naplója

Oldalak

2016. február 3. (318. nap)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése