A vonaton ülök, utazom Budapestre, hogy holnap a lányommal, pár barátommal és még körülbelül 12 ezer emberrel együtt lefussam a WizzAir Félmarit. Elég küzdelmes volt a hét, de azért sikerült összehozni 40 km-t eddig, vagyis ha holnap is sikerül a 21, akkor nincs nagy vész. Utána viszont nem lehet pihengetni, mert szeptember 20-tól 25-ig kiküldetésben leszek, vagyis ott majdnem egy teljes hét ki fog esni, tehát az előtte és az utána lévő napokat is meg kell nyomni. Nagyon izgalmas ez az időszak, mert úgy érzem, hogy sok minden most fog eldőlni. Ez a felkészülés egyik legkritikusabb szakasza, most derül ki, hogy tudom-e hozni a havi 60 km-es növekedést. A havi 60 kilométer egy hétre lebontva kb. 15 km, vagyis két egymástól egy hónap távolságra lévő hét között ennyinek kell lennie, amiből adódik, hogy minden héten átlagosan 3-4 km-rel többet kell futnom, mint az előző héten. Ez bizony kihívás, legalábbis nekem most annak tűnik. A kérdés az, hogy mi kell e követelmény kielégítéséhez. Nyilván nem erő és akarat. Erre egy futótársam is figyelmeztetett a héten, hadd másoljam ide azt a pár sort, amelyet nekem küldött:
A lényeg, hogy nem szabad görcsösen ragaszkodni semmihez, mert bizony a görcsös ragaszkodás, Önmagunk terhekkel megpakolása nem visz előre, átveszi felettünk a hatalmat és elhomályosítja pont a lényeget az utat! Élvezd tehát az utazásod, amihez sok egészséget kívánok! A többi nem számít!
Én továbbra is úgy gondolom, hogy a lét egészével való személyes kapcsolatom megerősítése a kulcstényező, mindennek abból kell kinőnie. Illetve majd meglátjuk, hogy mi fog kinőni belőle :-)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése