2016. szeptember 28. (554. nap)

A lábam egyre jobban működik, viszont az időbeosztás egyre nagyobb kihívást jelent. Úgy gondolom, hogy ennek a projektnek ez lesz az egyik fő nehézsége, viszont egyelőre inkább élvezem, mint bánkódom miatta. Meg kell tanulnom egy csomó dolgot sokkal egyszerűbben elintéznem, mint eddig, pusztán azért mert már most sem jut rájuk sok idő, és később még kevesebb fog jutni, illetve azt is meg kell tanulnom, hogy a külső serénység hogyan ne váltson ki belső nyugtalanságot. Ezek nagyon fontos dolgok, és nagyon örülök azoknak a helyzeteknek, amelyek rászorítanak az ilyen jellegű fejlődésekre. Nem könnyű, de ne is legyen nagyon az, mert az ember nem a könnyű dolgokra van kitalálva. Az emberhez az illik, hogy minden nap küzdjön meg valami újjal, és csatájából hol nyertesen, hol vesztesen kikerülve szűrje le tanulságokat, majd menjen tovább egyre több tapasztalattal a háta mögött. Ez az értelmes élet, ezt érdemes vállalni, tenni, miközben az önféltés, a kalandok kerülése, a bezárkózás távlattalan és rettenetesen szomorú...