Na, vasárnap lefutottam a WizzAir-t, és ez azért volt nagy élmény, mert már régóta nem vettem részt ilyen, több ezer főt, és kétszer annyi lábat megmozgató rendezvényen. Az időm nem égbekiáltó rekord (1:57), de gondoltam is, hogy lassú leszek, hiszen jóformán semmit se pihentem rá a versenyre, előtte a héten már 40 km-t futottam, ebben az időszakban nem a sebesség a fő szempont, hanem a kilométerek szorgalmas gyűjtögetése. Szumma szummárum, azt azért el kell mondanom, hogy Budapest gyönyörű, és ennek a versenynek az útvonalát nagyszerű érzékkel jelölték ki. Nem vagyok nagyon elfogult, de nem hiszem, hogy sok egyéb európai helyszín versenyezhetne velünk ezen a téren. Városi félmaratonban mi vérprofik vagyunk.
Aztán úgy alakult, hogy csendesebb körülmények között, már itthon, de kedden megint lett egy hasonlóan hosszú futás (22 km), és most az a tervem, hogy ezt a szép sorozatot holnap, csütörtökön tovább folytatom, sárga címke nélkül nem szeretnék a saját szemem elé kerülni majd :-)! Még mindig azt érzem, hogy elég kihívásosak azok a távok, amelyeket hetente teljesítenem kell, egyelőre tartom a szeptemberi ütemtervet, de egy csepp előnyöm sincs, és jövő héten alig fogok szaladgálni, a piroti kiküldetésem korlátozó tényezőit nem fogom tudni kicselezni. Vagyis eléggé fel kell kötni a futónadrágot, illetve be kell kötni a futócipők fűzőjét ahhoz, hogy a szeptember a terv szerinti 260 km-rel vagy legalább nem sokkal kevesebbel záródjék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése