2016. szeptember 18. (544. nap)

Tegnap szerettem volna hosszút futni, de a 20-dik km ismét megálljt parancsolt, és utólag visszanézve azt kell mondanom, hogy igaza volt. Az összkép azért nem drámaian rossz, hisz hét egymást követő nap összesen majdnem 80 km-t futottam így is, de nyilván még jobb lett volna, ha tegnap még rá tudtam volna tenni egy vagy két erdei kört a végére. A térdem most már rendben van, csak a lábfejem érzi magát csak kicsit összetörve reggelente, de az nem vészes, mert pár lépés után bejáratódik, viszont lelkileg nem kezelem teljesen jól ezt a mostani helyzetet. Tudom, hogy sokat kell futni, ha tartani akarom a felkészülés ütemtervét, és az ebből fakadó nyomást nem sikerül teljesen kiiktatnom, pedig nagyon kéne, mert ha így marad, akkor jön a görcs, a nekifeszülés, és aztán pedig az összeomlás valahol, valamilyen formában. Azt pedig el kéne kerülni. Vagyis marad az a képlet, amely állandóan mutatja magát: máshogy kell csinálni, ehhez az egészhez hozzá kell tenni valamilyen minőségileg újat. Kimondani könnyű, megtalálni azt az újat nehezebb, de remélem, hogy azért sikerülni fog.