Tegnap írtam egy levelet több olyan, embernek, akik tudnak a Leonidasz projektről, a levél tárgya az volt, hogy Helyzetjelentés.
Sziasztok!
Ez a blogbejegyzés (a tegnapi) elég jól összefoglalja, hogy hol tartok a Leonidasz projektben. Amint látható, nem fényes az összkép, de még nincs minden veszve. A nyári gödör ráébresztett arra, hogy ez tulajdonképpen nem is az én projektem, ez egy fejlődés rész, amelyet most én csinálok, mert éppen én tartok ott, ahol ahhoz tartani kell, de senki nem tudja megmondani, hogy ez az állapot meddig fog fennmaradni, és bármikor előfordulhat, hogy pont az elengedése lesz a következő feladat. Nehéz úgy futni heti 60-80, később majd lehet, hogy 100-120 kilométert is, hogy az ember közben tudja, ez az egész terv legalább több tucat módon fejre állhat egy pillanat alatt akár, de azt hiszem, hogy ez minden értelmes dologgal így van, és pont ez a szép bennük. Túlságosan szerteágazóak az élet ösvényei, mindig jöhet valamilyen nem várt fordulat, de emiatt nem szabad lemondani az útra kelések, az elindulások nagyszerű pillanatairól...
Párotokkal találkozni fogok a jövő hétvégén a WizzAir félmaratonon, Zsoltinak pedig már most nagyon szurkolok, hogy akkor majd tudjon úgy futni, mint a nyúl!
Hajrá Triász és hajrá pár meghívott, tiszteletbeli futótag! Még ha fizikálisan nem is mindenki fut sokat közületek...
Leonidasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése