Mától nyugi van, csak könnyű és rövid futások lesznek még pár napig, a szerdát és a csütörtököt pedig valószínűleg teljes pihenőnapnak fogom tekinteni. Az elmúlt hét elég gyenge volt, háromszorra sikerült ugyan kb. 40 km-t összefutni, de egyik futás sem esett igazán jól, az elég tömény május után bizonyára egy kisebb holtpontra jutottam. Ettől a jövő szombati hegyimari még izgalmasabb, bár őszintén szólva reménykedem abban, hogy a formaidőzítésem addigra túlvisz ezen a hullámvölgyön, és sikerül egy jót futnom majd. Tegnap írtam egy levelet a TRIÁSZ-os csapattársaimnak, íme:
Kedves Sporttársaim!
A jövő évi egyéni futásomra való felkészülés része az,
hogy pontosan egy hét múlva nekivágok a Bükki Hegyimaratonnak, igaz
kicsit félve, mert nem edzettem rá annyit, hogy abból automatikusan
következne a siker, de valamennyit azért futkároztam az elmúlt két
hónapban, és érzem azt is, hogy nagyon fontos gyakorolnom az olyan
helyzeteket, amikor egy futás inkább fejben dől el, illetve amikor a
mentális összetevő is borzasztóan fontos, hiszen nem lesz ez máshogy 2017. márciusának idusán sem. A cél nem más, mint a hat órás szintidőn belül való
teljesítés, ehhez biztos, hogy nagyon nyugodtan, fegyelmezetten kell
futnom, akkor van rá esélyem, ha így állok hozzá, mert egyébként az
egészet - úgy, ahogy van - el lehet felejteni.
Kérem, lelkesítő támogatásotokat, kérem, hogy gondoljatok rám június 11-én 10:30-tól 16:30-ig!
Előre is köszönöm! És - természetesen - Hajrá Triász!
Leonidasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése