2016. június 7. (443. nap)

Újabb nagyon kedves levélre kellett válaszolnom. Ezt írtam:

Szia, szia!

Köszi nagyon, kell a biztatás, bár tényleg borzasztó izgalmas eddig minden, ami a futás körül zajlik. Rettentő összetett kihívás ez, például azt is folyamatosan újra kell gondolni, hogy a futás hogyan hozható összhangba az életem többi dolgával, hiszen mindenre kihat, pihenés, étkezés, időbeosztás, csak hogy a legtriviálisabbakat említsem. Múltkor kiküldetésben voltam Romániában, este együtt mentünk vissza a szállodába a többiekkel, mondták, hogy vacsi, mondtam, hogy na-na, nekem előbb még futni kell másfél órát. Megértették, jól sült el a dolog, jó beszélgetés kerekedett ki belőle a későbbre tolt étkezés közben. És ez nem egyedi, nap, mint nap állnak elő ilyen kedves helyzetek. Persze a legnagyobb kérdés mégis csak az, hogy a szervezetem hozzá fog-e szokni a nagyobb terheléshez. Mert egyelőre még a felkészülés elején vagyok, de a vége felé heti jó kétszer annyit kell majd futnom, mint amennyit a leghúzósabb májusi héten futottam. Szóval még vannak kérdések, de pont a kérdések miatt élvezem nagyon.

Az írás is fontos része ennek az egésznek, mert nem akarom titokban csinálni, és a kudarcaimat is vállalni akarom ugyanúgy, mint azt, ami sikerül. Most azért remélem, hogy a szombat inkább siker lesz, mint kudarc. Minden választ író sporttársam számíthat egy rövid élménybeszámolóra a jövő héten, így Te is :-)!

Kívánom a legjobbakat Neked is, remélem, hogy jól vagy, és Te is szaladgálsz néha...