Ha nem tudsz valami vagy valaki nélkül jól élni, akkor azzal vagy vele sem tudsz jól élni. Ez a mondás Zoli barátomnál benne van a Top 10-ben. A jó élet feltételei bennünk magunkban vannak, nem a körülményeinkben...
Nagyon megrázó, nagyon felkavaró gondolat, de akkor is. Vegyük példának a futást! Ha valaki nem tud lemondani a futásról, amikor az élete azt kívánja tőle, akkor nem szabad, rabja annak sportolásnak, amelyet űz. A Leonidasz projekt legnagyobb kihívása pont az, hogy ne váljon ilyen rabsággá. Hogy a futás ne menekülés legyen más dolgok elől, hanem a kibontakozás eszköze, amíg ennek az eszköznek az alkalmazása helyénvaló, de utána lehessen tovább állni, mást csinálni majd. A vállalásainkhoz való jó viszonyt együtt jellemzi a céltudatos elköteleződés, és a ragaszkodásoktól való mentesség. E kettőt együtt elérni nehéz, de hát az ember élete nem is könnyű dolgokért van kitalálva, ilyen és hasonló ellentmondások leküzdése tulajdonképpen napi feladat. Például ugyanezt kell végigjárni az emberi kapcsolatainkban is. Úgy szeretni a másikat, hogy az ne rabság legyen számára, és a magunk számára se, de azért valódi szeretet legyen, ne csak valamilyen langyos, a kudarc lehetőségét is előrevetítő taktikázás. Szerelmesnek lenni, áldozni valakiért mindent, de ha nem jön be, azért méltósággal továbbmenni. Szerelmesnek lenni egészen, nem úgy, hogy valamit visszatartok magamnak biztonsági tartalékként, mert az kutyafüle, menekülés, ha így vagy szerelmes, akkor szégyelld magad. Nem, nem úgy! Hanem úgy, hogy felégetsz minden hidat magad mögött, aztán ha mégis kell, akkor majd valaki el fogja intézni, hogy épüljön új. Aki ezt nem érti, nem érti magát, nem érti a saját hajtóerőit, nem érti a vágyait, az indítékait, nem érti, hogy minek van itt földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése