2016. július 26. (492. nap)

Tegnap délután összepakoltam (kerékpáros táska, hátizsák), még a soha sem felvert, gyárilag összecsomagolt kis kis sátramat is eltettem (hogy a szállás véletlenül se okozzon semmi gondot), ma reggel pedig kerékpárostul felszálltam a vonatra, hogy szabadságom nagyobb részét Nyíregyházától távol töltsem. Van pár terv, de semmi se, illetve csak nagyon kevés fix, hagyni fogom, hogy a napok a maguk belső logikája szerint alakuljanak. Szeretnék sok emberrel találkozni, de szeretnék valamennyi időt egyedül is tölteni, és - nem utolsó sorban - szeretnék futni is, bár épp tegnap kellett sokadszor is rádöbbennem arra, hogy ez a projekt nem az enyém, hanem a Jóistené, és nekem legfeljebb annyi részem van benne, hogy meglegyen, ha az a szándéka szerint való. Merev volt a térdem, nem voltam biztos abban, hogy ma tudok futni, illetve úgy általában se voltam biztos magamban ezzel az egész futás témával kapcsolatban. Kezdettől fogva érzem, hogy ennek az egész felbuzdulásnak a lábam az achilles sarka, és ez egyelőre legalábbis teljesen bejön. Most már jobb, és valószínű, hogy este csak kilátogatok a szigeti futópályára, de a lábproblémák mégis figyelmeztetnek arra, hogy ez még egyáltalán nem egy lefutott kör, és arra is, hogy a projekteknél van sokkal fontosabb dolog is a világon, az éppen zajló pillanat bátor, odaszánásos átélése.