2016. július 2. (468. nap)

Több szempontból is holtpontra jutottam. A kisebb baj az, hogy nagyon meleg van, és rettenetesen sok folyadékot vesztek futás közben. Tegnap este például legalább 2,5 liter folyadékot ittam meg a 16 km-es táv teljesítését követően. Ehhez valahogy hozzá kell szokni, illetve muszáj lesz inni menet közben. A másik baj az, hogy kiújult a baker ciszta a jobb térdhajlatomban. A futást ugyan közvetlenül nem zavarja, de mindenképpen jelzés arra, hogy valami nincs rendben a jobb térdemben, és egyelőre nem múlik, illetve egy kicsit még növekszik is. Ha nem történik számottevő változás néhány napon belül, akkor szégyen szemre el fogok menni orvoshoz. Nem vagyok orvoshoz járó típus, és arra különösen is büszke voltam, hogy eddig megúsztam a térd orvoslást. Azt gondolom, hogy az ember, ha tudatosan él, rá tud jönni az ilyen tünetei valódi, belső okára, és maga is tud változtatni ott, ahol erre szükség van, most viszont lehet, hogy egy kicsit át fogom értékelni magamban ezt az álláspontot, mert ha nem muszáj, nem választanám a hosszú, illetve elhúzódó futószünetet töménytelen mennyiségű önmarcangolással, valahogy úgy érzem, hogy ehhez most nincs idegrendszerem, és egy kicsit életidegen is lenne. Ez most egy nagy dilemma bennem, a megoldásához külső segítséget is várok, remélem, hogy meg fog érkezni. A fizikális problémák kimutatásában, sőt a gyógyításában is lehet szerepe a modern orvostudománynak, igaz, a térd nem az a terület, ahol a legnagyobb sikereit szokta aratni, de attól még az én esetem lehet akár ellenpélda is. Vagy nem, és akkor marad a figyelem és a belső összeszedettség, mint gyógyír. Szóval majd kiderül, az embernek lehetnek elképzelései, azokat viszont az élet gyakran felülírja. Vannak gondolataim, de nem határozottak, és ha az élet nálam határozottabban fog állást foglalni, akkor majd ahhoz az állásfoglaláshoz fogok idomulni. Ha nem futnék, illetve nem lennének őrült terveim a futással, akkor nem lenne semmi baj, viszont vannak őrült terveim, és emiatt lettek a problémáim is, de ezért csak magamat "hibáztathatom". Én akartam, én csinálom, küzdök, azért vagyok Leonidasz, hogy ne adjam fel csip-csup nehézségek miatt azt, amit mindenekért vállaltam.